Újabb ősállatok nyomai kerültek elő Ipolytarnócon, a miocén parkban: míg korábban 11 gerinces állatfajt, köztük emlősöket és madarakat azonosítottak nyomaikról, az újabb leletek arról tanúskodnak, hogy a mai hüllőkre és kétéltűekre emlékeztető lények is éltek 17-18 millió évvel ezelőtt a területen.

 

Az Ősvilági Pompejinek is nevezett terület élővilágát a miocén idején vulkánkitörés pusztította el, ugyanakkor ez tette lehetővé, hogy az ősi maradványok évmilliókat vészelhessenek át. Itt találták meg a világ egyik legnagyobb, megkövesedett fenyőféléjét, valamint orrszarvúk, medvekutya, őz- és szarvasfélék, illetve madarak iszapba kövült nyomait 1900-ban. A Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly folyó közelében megbújó Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület hazánk földtani örökségének gyöngyszeme. Nevét először a környéken megtalált, közel 100 méter hosszúságú és 8 méter kerületű óriási megkövesült fa tette híressé. A világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyőféléjét a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. Az Európa Diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület 23-17 millió éves képződményeinek változatos kövületei a különleges konzerválódási körülményeknek köszönhetően válhattak közkincsé.

Kordos László paleontológus azt mondta, hogy az újabb megkövült lábnyomok a látogatóknak kiépített, korábban feltérképezetlen területről kerültek elő. A krokodilokra, teknősökre, gyíkokra és különböző kétéltűekre emlékeztető lények ugyanabban az időszakban éltek, mint azok az orrszarvúk, párosujjú patások, ragadozók és madarak, amelyek nyomait már korábban felfedezték. – Az újabb leletek szakmailag nagyon fontos eredménynek számítanak. Eddig is tudtuk, hogy a világban ez a leggazdagabb lábnyomos lelőhely, beleértve a dinoszauruszos lelőhelyeket is, hiszen már eddig is legalább háromezer lábnyomot térképeztünk fel Ipolytarnócon néhány száz négyzetméternyi területen – hangsúlyozta a professzor.

Fotó: Komka Péter