Schmittné Makray Katalin köszöntője

Makray Katalin

Kedves Olvasó!

A történetem Szombathelyen kezdődik, ahol a nagyapám hadtestparancsnokként szolgált 1945-ben. Az édesapám frontszolgálaton volt. Édesanyám velem volt várandós, s nagyapámnál lakott a két bátyámmal. Amikor a front közeledett, nagyapám szekérre pakolta a családot, és elindultak keresni egy olyan rokont vagy ismerőst, akinél meghúzódhatnak. 

Így jutottak el Vasvárra, ahol végül nagyapám körorvos barátjánál kaptak szállást. Ott jöttem a világra, mégpedig abban a házban, ahol 1664. augusztus 10-én a vasvári békét megkötötték. 

Jóllehet Budapesten nőttem fel, de a születési helyem mindmáig meghatározza Vas megyei identitásomat, kötődésemet az ott élő emberekhez. Már nagyobbacskák voltak a lányaim, amikor férjemmel, Schmitt Pállal ellátogattunk szülővárosomba. Nagy öröm volt megtalálnom azt a bizonyos házat, s a plébánián fellapoznom a templomi anyakönyvet. 

Így lettem látens lokálpatrióta, aki a mai napig nyomon követi a város fejlődését. S ahogyan teltek-múltak az évek, sok Vas megyei településen jártam élménybeszámolókat tartani. Sőt, még gyerekkoromban több nyarat is eltölthettem Nagyrákoson, távoli rokonaimnál. 

Sportpályafutásom éveiben kapcsolatba kerültem Gál Lászlóval, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület alelnökével, aki mindmáig nyilvántartja Vas megye olimpikonjait, híres sportolóit. Rajta keresztül is élő a kapcsolatom a megyével. Szívesen veszek részt olyan rendezvényeken, amelyek Vasvár boldogulását szolgálják. Az évek során sok olyan barátra leltem, akikkel összeköt engem Vas megye szeretete.

Váratlanul ért engem, hogy 2011-ben Vasvár díszpolgárra lettem, s jó darabig tartottam is attól, hogy még nem érdemeltem ki ezt a megtisztelő címet. De azóta igyekszem sok mindent megtenni azért, hogy ezt a számomra különlegesen kedves elismerést megszolgáljam. 

Büszke vasvárinak tartom magam, és jó szívvel ajánlom a Vas megyei magazint az olvasók figyelmébe.

Schmittné Makray Katalin

olimpiai ezüstérmes tornász