Kedves Olvasó!

Nagyon sok mindent köszönhetek Tatabánya városának, mindenekelőtt azt, hogy ott születtem, ami bizony igen fontos dolog az eddigi életemben.

Komolyabbra fordítva a szót, olyan környezetben sikerült felnőnöm, amely szebbé varázsolta a gyermekkoromat, hiszen, ne feledjük, az ötvenes években nagy szegénység volt mindenütt. Nem voltak például játékaink. Pontosabban a játékainkat mi magunk készítettük fából, szalmafonatokból, bármiből, ami a kezünkbe akadt. A szegénység rákényszerített bennünket arra, hogy sok mindenben önállóak legyünk. 

A város környéke „kicsalt” bennünket a természetbe, a Szelim-barlanghoz naponta fölmásztunk. Kedvünkre bandázhattunk mindenfelé, a világháborús tankállásokban puskapor és lövedékek után kutattunk. Voltak veszélyes játékaink is, emlékszem, 1956 ősze után erdei csapatokat alakítottunk, s a lövészárkokból céloztunk egymásra csúzlival, amibe vasdarabokat fogtunk. Egy alkalommal torkon lőttek, gyorsan abba is hagytuk ezt a szörnyű játékot. Egyébként azokban az években kezdtem el pecázgatni, és ez a szerelem a mai napig tart.

Hirtelen nem is tudom összeszámolni, hogy összesen hány iskola padját koptattam. Mit mondjak, nem voltam mintagyerek. Az egyik osztályfőnököm egyszer azt mondta nekem, hogy „meglátod, nagy bohóc lesz belőled, fiam!”. Mi tagadás, szívesen szórakoztattam a társaimat a tanáraink kifigurázásával. Hetedikes voltam, amikor a tanév végén a ballagókat egy mesejátékkal búcsúztattuk. Azóta sem volt soha akkora sikerem színpadon, mint akkor…

Elsős gimnazista koromban, Tatabányán, föltűnt a versmondó képességem Éless Béla feleségének, aki tanított bennünket, és ő ajánlott be engem a férjéhez, aki akkor a városban működő Bányász Ifjúsági Színpad vezetője volt. Szívesen fogadott engem, és onnantól kezdve nem volt megállásom a Színház- és Filmművészeti Főiskoláig.

A mai napig szívesen utazom, évente több alkalommal is a megyébe, azon belül Tatabányára régi barátokkal, osztálytársakkal találkozni. A város 2012-ben tisztelt meg engem a díszpolgári címmel, amelyért azóta is múlhatatlan köszönettel tartozom.

Kedves Olvasó, azt javaslom, hogy amint majd megteheti, legyen vendége ön is Komárom-Esztergom megyének!

Reviczky Gábor 

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész