P o r t r é

Balczó Andrással budakeszi otthonában beszélgettem. A saját építésű csoda házban, ahol több mint harminc éve élnek feleségével, Császár Mónikával, ahol felnőtt a 12 gyerek, ahol a gerendák, az ajtók, minden, ami fából készült, az ő keze munkája, ahol a kertben sok saját ültetésű gyümölcsfa terem most már a 10 unokának is.

– Hogy született a ház, a kert? 

– Csodák csodája volt. Budapest belvárosából keresgéltünk telket. Sok barátunk élt már akkor is Budakeszin. 1984-ben költöztünk ide 6 gyerekkel, öt évig bent laktunk a lakótelepen, 56 négyzetméteren, oda született még két gyerek. Onnan építkeztünk. Annyi erőm volt az építkezéshez, hogy csodálkozom magamon. Az asztalosmunka iránt mindig vonzódást éreztem. Nem tanultam az asztalosmesterséget, de amit egyszer láttam ebből a szakmából, azt nem felejtettem el. Öt gyerek él itthon. A többiek kettő kivételével a közelben élnek. Tíz unokám van, a tizenegyediket most várjuk, fiúnak ígérkezik, a 6 fiú és 6 lánygyerek után most 5 fiú és 5 lányunokánk van, a jövevény átmenetileg „felborítja” az egyensúlyt. Néha az unokákat mi gardírozzuk, feleségem anyaságát újra éli.

– Különleges év volt a tavalyi: az életműdíj, a Pest megyei díszpolgárság. 

– Valahogy belekerültem egy felfelé szálló légáramba, mint a siklórepülők. A végpontokat nézem: Nyíregyházáról indultam 1956 júliusában 18 évesen egy bőrönddel. Az öttusa miatt jöttem, mert azt gondoltam, ha egyszer világbajnokságot nyerek, akkor életem végéig boldog leszek. A másik végpont az elnöki vacsora. A köztársasági elnök úr meghívott a Sándor-palotába házaspári vacsorára. Nagy ajándék volt számomra a díszpolgári cím, és mindezek után az életműdíj. Átvételekor a Nemzeti Színházban kicsúszott a szájamon, mintha nem is én mondtam volna: Megérkeztem! Ekkora megtiszteltetések, ilyen sűrűn, értetlenül állok ezek előtt. Hát ki vagyok én? Úgy érzem, annak a Jézusnak a kegyeltje vagyok, akinek nevétől retteg a világ. Én mindent tőle kaptam: a sporthoz akarást, feleséget, gyermekeket, unokákat és helyet a hazában.

– Járja az országot. Hogy kezdődött ez a „küldetés”?

– 1976-ban Kósa Ferenc másfél órás filmet készített velem, a Küldetést. 1977-ben mutatták be, filmankétokat rendeztek szerte az országban, ahova elmentünk a rendezővel, és a vetítés után beszélgettünk a filmről. Egy idő után már film nélkül is mentünk, hívtak sokfelé, külföldre is, az Egyesült Államokba, Kanadába. Számomra ez kötelesség, elszámolás arról, kié az érdem, hogy jutottam ide. 

– Másfajta küldetés, mint amit az öttusa jelentett.

– Sőt ez a nagyobb. Versenyzői pályafutásom során Isten feldíszített engem, nyakamba érmeket akasztott, világbajnoki, olimpiai érmeket, ezüstöt, aranyat, és rájöttem, így küld el engem olyanokhoz, akik azt hiszik, hogy az eredmény az én érdemem. Én pedig elmondom nekik, hogy ezt én mind ajándékba kaptam. Miután az ötödik egyéni világbajnokságot is megnyertem, és eltelt pár hónap, a remélt maradéktalan boldogság nem volt sehol. Gondoltam, az olimpiai egyéni arany majd megadja. Tudtam, hogy Magyarországon sok ember közérzete, ha csak öt percre is, az én kezemben van. Ez az óriási felelősség görcsössé tett, és a kezdő vívók is megszúrtak. Eljött a pillanat, amikor beláttam, hogy elúszott az arany. Amikor ez a belátás megérkezett, akkor jött a fordulat. „Megértettem, Uram, ha nem, hát nem.” A Bibliában olvasható egy ige: „Az ember, akiben nincs belátás, ha gazdag is, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.” Amikor már minden tudásomat bedobtam, amikor elfogyott az energiám, lemondtam a sikerről, Isten átvette az irányítást. 

– A beszélgetéseknél mit tapasztal, mennyire zárkóztak be az emberek? 

– Mondandóm hasznát nem tudom mérni. Csak azt tudom, hogy nekem Jézusra kell mutatnom, aki azt mondja magáról: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” 

Balázs Éva

Balczó András 

Az érettségi után Budapesten a Csepel SC öttusázója lett. 1958-ban a vb-n hatodik helyezést ért el, 59-ben ezüstérmes. Tehetsége hihetetlen akaraterővel párosult. 1960-ban Rómában az olimpiai bajnokcsapat tagja, egyéniben negyedik. 1961-ben bronzérmes, 62-ben negyedik lett a vb-n. 63-ban, 65-ben, 66-ban, 67-ben és 69-ben egyéni világbajnok. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. Az 1970. évi vb-n egyéniben ezüstöt, csapatban aranyat nyert. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. Nyolcszor egyéniben, hatszor pedig csapatban nyert magyar bajnokságot. 1966-ban, 1969-ben és 1970-ben az év sportolójának választották.

Két diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán (vívó szakedző, öttusa szakedző). Pályafutásáról 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés címmel filmet készített. A kultúrpolitikai vezetés a „rendszerellenes kritika” miatt három hét után levetette a mozik műsoráról. 2004 óta a Nemzet Sportolója cím birtokosa, 2011-től Budapest díszpolgára, 2016-ban beiktatták az öttusa Hírességek Csarnokába. 2018-ban a MOB és a MSÚSZ életműdíját vehette át, Pest Megye Közgyűlése díszpolgári címet adományozott neki. Dávid Sándor könyvet írt róla. Felesége, Császár Mónika tornász olimpikon. Küldetés című filmje óta több mint kétezer alkalommal tartott előadást, élménybeszámolót pályafutásáról, életéről.