Nagykanizsa fejlődési pályára állt

Tengernyi feladat áll előttünk, vallja Dénes Sándor, Nagykanizsa megyei jogú város polgármestere. A városvezetés célja, hogy Nagykanizsa virágzó ipari, kereskedelmi, oktatási és kulturális központ legyen Zala megyében. A városban élők számára pedig biztos pont, példát adó múlttal, ígéretes jelennel és kívánatos jövővel.

 

– Miként jellemezné szülővárosát?
– Nagykanizsán közel ötvenezer ember él. A városközpontot több kisebb, egymástól jól elhatárolható városrész öleli körül. Magyarország délnyugati kapujában, a Dunántúl egyik leghíresebb, nagy múltú, számunkra a legszebb városa Nagykanizsa. Olyan kapu, amely óriási lehetőségeket kínál, ahol kiaknázható tudás és akarat létezik évszázadok óta, és amely összekötő kapocs hazánk és a déli mediterrán területek között, országhatárok és fővárosok közelségében.
– A megyei jogú város státusza milyen pluszfeladatok elé állítja a városvezetést?
– Egy megyei jogú városnak el kell látnia régiós feladatokat is. Emeljük ki ezek közül például az oktatást. Nagykanizsán a gimnáziumi képzésnek és a szakképzésnek nagyon széles a palettája, jórészt kollégiumi elhelyezéssel kiegészítve, megerősítve. Ha továbblépünk „felfelé”: a Pannon Egyetemnek működik nálunk egy kampusza, amelyet közösen alapítottunk az egyetemmel. Nemrégiben írt alá az önkormányzat az egyetemmel és a Hydrofilt Kft.-vel közösen egy új együttműködési szerződést, amely vízügyi szakemberek képzéséről és kutatás-fejlesztésről szól. Úgy gondoljuk, hogy bizonyos értelemben az édesvíz lesz a 21. század aranya.
– Önt tősgyökeres kanizsaiként választották polgármesterré. Milyen feladatokat tűzött ki?
– A legfontosabb feladatunk a megkezdett munka folytatása, ugyanis Nagykanizsa az elmúlt években fejlődési pályára állt. Nagyon sok jó dolog történt mifelénk. Bizonyára ön is látta, hogy milyen gyönyörű a város főtere. Nagyon fontos számunkra, hogy a városközpont élettel teli legyen az esztendő minden egyes napján. A városrekonstrukció tervezett második üteme egyébként éppen a főutcát érinti, amely idén egészen az Eötvös térig megújul. Az itt élők megszerették és „belakták” a városközpontot. Persze a hozzánk érkező, vagy éppen a közeli Zalakaros felé igyekvő vendégeket is meg kell szólítanunk. Alapvető célja a következő éveknek, hogy a turizmus területén is előrelépjünk. De gondolnunk kell a beruházókra is, akiknek pedig az a fontos, hogy milyen infrastruktúrát találnak nálunk. Ha új üzem vagy gyár létesül, akkor az ott dolgozók gyerekeinek bölcsödére, óvodára, iskolára van szükségük.
– Nagykanizsa határ menti város, Horvátország és Szlovénia szomszédságában. Mit jelent ez gazdasági, kereskedelmi és turisztikai szempontból?
– Mindhárom aspektusból kulcsfontosságú számunkra az említett két ország. De nagyon közel vannak hozzánk az északolasz iparterületek is. E lehetőségeket ki kell használnunk. Éppen most fejeződött be egy közös, a magyar–horvát határon átnyúló, a kerékpáros-turizmust fejlesztő projekt, amelyben odaátról Csáktornya és Kapronca vett részt, Zalából pedig Zalakaros és Nagykanizsa.
– Az előttünk álló európai uniós ciklus fényében körvonalazható-e már markáns városfejlesztési stratégia?
– Elkészült az ipartelepítési programunk, amelyben egyik legfontosabb célkitűzésünk az, hogy olyan infrastruktúrával ellátott ipari területeket létesítsünk, amelyek fogadni tudják a nálunk megtelepedni kívánó cégeket. Ugyanis – más városokhoz hasonlóan – mi is a gazdasági-ipari fejlesztést és a munkahelyteremtést tesszük az első helyre. A közel 130 hektáros ipari parkunk – sajnos vagy hál’ isten – lassan megtelik. Ezért bővíteni szeretnénk. Természetesen folytatjuk a városrekonstrukciós programunkat, és növelni kívánjuk a geotermikus energia szerepét a város melegvíz-ellátásában.
– Milyen kulturális programokkal várják az ide látogatókat?
– A hagyományos Város Napja rendezvényünkre idén április utolsó hétvégéjén kerül sor. Erre meghívjuk testvérvárosainkat, de jönnek a Nagykanizsáról elszármazottak is. A Bor- és Dödölle Fesztivál szeptemberi programunk, s óriási a sikere, a határon túlról is érkeznek hozzánk vendégek. Tudja, a dödölle egy roppant egyszerű, ám nagyon finom étel. Köretként jól illik a különféle pörköltekhez, s persze jól csúszik mellé egy-két pohárka bor is. Népszerű a sörfesztiválunk és a fúvószenei találkozónk a nyár elején, és van őszi dzsesszfesztiválunk is. A hajdan nagyhírű kanizsai sörgyár már a múlté, ám nekem titkos vágyam, hogy a városban előbb-utóbb megnyíljon egy kézműves sörfőzde, termékeivel felidézve a régi kanizsai sörök ízét.
– Új városvezetőként megfogalmazhatott-e valamiféle polgármesteri ars poeticát?
– Talán a polgármesteri programom utolsó pontja lehetne egyfajta ars poetica. Idézem: „Hiszek a közös munka és a közös gondolkodás erejében, mert együtt könnyebb és hatékonyabb.” Úgy gondolom, a polgármester csupán egyetlen ember Nagykanizsa lakói közül. Persze, tisztségénél fogva, fontos szereplő, ám ahhoz, hogy hasznos és eredményes munkát végezhessen, ahhoz társakra, együtt gondolkodó és együtt cselekvő közösségre van szüksége.
Dénes Sándor

1957-ben született Nagykanizsán. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett kémia-fizika szakos tanári diplomát.  2004 és 2009 között iskolaigazgató, majd 2010-től önkormányzati képviselő, társadalmi megbízatású alpolgármester, tavaly ősztől Nagykanizsa polgármestere. Felesége középiskolai tanár. Négy gyermekük és két unokájuk van.