Kedves Olvasó!

Életemnek nagyon fontos szakaszát élhettem meg Tatabányán, az általános iskolai és gimnáziumi éveimet. Gyöngyösről költöztünk át apukám munkája miatt. A szüleim több lehetőség közül választották ezt a várost szép fekvéséért, és hogy ne legyenek túl távol a budapesti rokonságtól. A korábbi lakóhelyünknél 20-25 kilométerrel közelebb kerültünk Budapesthez. Megismerkedtünk a környékkel is, hétvégenként sokat kirándultunk.

   Szerettem Tatabányán élni. Csupa jó emléket őrzök. A főiskola hozott el onnan, a Színház- és Filmművészeti Főiskola. Ritkán térek vissza, rokonaim nincsenek a városban, a barátaim is már máshová költöztek, de a gimnáziumi találkozókra, amikor csak tehetem, elmegyek. Ilyenkor körbejárom a környéket, visszatérek azokra a helyszínekre, amik fontosak voltak az életemben. Körbekocsizom egy kicsit, megnézem, milyen változások történtek az utóbbi években.

   Akkor még Népház néven működött a színház, később kapta a Jászai Mari nevet. Hamar megimertem, sokat jártunk arrafelé, közel volt a bíróság épülete, apukám munkahelye. Anyukám imádta a színházat, és vitt is minket magával, amikor csak időnk volt. Sok előadást megnéztünk, köztük több budapesti vendégjátékot is. Akkor láttam a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadást. Amikor csak lehetett, a fővárosban is „színházaztunk”. Többek között Csurka István Házmestersiratójára emlékszem, a Madáchban Shakespeare Lóvátett lovagokjára.

   A színészpálya iránti vonzódásom jóval régebben megszületett, már Gyöngyösön is szerepelt az életem tervei között. Anyukám színésznő akart lenni, biztos ennek is köze van ahhoz, hogy már nagyon korán megfogalmazódott bennem a pálya iránti vágy.  Az iskoláimban  mindig olyan szakkörökbe iratkoztam be, amik a színházzal, az irodalommal foglalkoztak. Állandóan verseket tanultam, és szavalóversenyekre jártam. Sokat segítettek tanáraim: a dózsakerti általános iskolában Gerzanics Magdolna, az Árpád Gimnáziumban Bükki Edit. Együtt készültünk a versenyekre. Támogattak, mindent megtettek azért, hogy az irodalom és a színház szeretete tovább inspiráljon engem.

   10 éves koromtól jártam a tatabányai Bányász Sport Clubba atlétikai edzésekre. A sport kitartásra, küzdésre, fegyelemre nevel, ez nem is kérdés. Hóban, fagyban, latyakban, 30 fokban csak róttuk a kilométereket, boldogan. Nemcsak versenytársak voltunk, hanem barátok is. Kiváló edzőim voltak, Jakabos Péter, Henyecz László. Akkoriban nemcsak az atlétika, de a futball és a kézilabda is nagyon erős szakosztálya volt a klubnak. Úgy érzem, mindaz, amit akkor a sporttól kaptam, a sikerek, de a kudarcok is, megerősítettek.

   A mai napig a zene része az életemnek. Az alapokat a tatabányai zeneiskolában szereztem meg. Hegedültem, fuvoláztam, szolfézst tanultam. Prózai színésznő vagyok, de sokszor énekelek is a színpadon. Mindaz, amit ezekben a gyerekkori éveimben kaptam, hatással van az életemre. Mindig úgy gondolok erre az időszakra, hogy a művészetekhez, magához az élethez való hozzáállásomat alapozták meg. A szüleim gondot fordítottak arra, hogy megismerhessük magunkat, hogy lássuk és felfedezzük a képességeinket. Ebben a közösségben pedig mindig sok bátorítást kaptam.

   A jelen másképpen izgalmas számomra. Mostani színházamban, a Vígszínházban visszatérő darabok találtak rám újabb szereppel. 2020-ban mutattuk be Csehov Sirályát. Régen Kaposváron játszottam ebben a drámában, a fiatal Nyinát alakítottam, most a színésznő Arkagyinát játszom. Szintén Kaposváron játszottam már Schiller drámájában, az Ármány és szerelemben, akkor Miller Luise-t, most a Vígszínház színpadán Lady Milfordot kelthetem életre. Ezek a szerepek meghatározó állomások egy színész pályáján. A próbafolyamat mindvégig jó hangulatban zajlott, március 9-én volt a premier. Nagyon izgalmas és érdekes előadás született.

   A rendezővel, David Doiasvilivel korábban már dolgoztam a Nemzetiben. Inspirálók az ötletei, a darabelemzései, megmozgatja a fantáziánkat. Próbáltam mindig újabb és újabb kihívásokat keresni, nem akartam soha egyetlen szerepkörben maradni. Az év elején mutattuk be Valló Péter rendezésében Hanoch Levin Krum című tragikomédiáját. Ismét más szerepkör, a címszereplő anyját alakítom, egy olyan anyát, akinek a gyereke a mai generáció problémáival küzd. Nekem is van három, immár felnőtt gyermekem, a színpadi mondatok, érzések nagyon közelről érintenek.

   A Vígen kívül is érdekesen alakul a művészsorsom. Január végén bemutathattuk Budapesten a Karády-koncertestet, amelyet még tavaly nyáron indítottam útjára. A Gózon Gyula Színházban adjuk elő Csokonai Dorottyáját, aminek a címszerepét játszom. Ezek a közelmúlt legérdekesebb történései a színészi életemben.

Nagy-Kálózy Eszter

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő,

érdemes és kiváló művész