A cukorbetegséget gyakran emlegetjük népbetegségként, szinte minden családban él diabéteszes ember. Vajon már mindent tudunk erről az állapotról? Úgy gondoljuk, soha nem lehet eleget beszélni róla.

   Mai ismereteink szerint a cukorbetegség komplex anyagcsere-betegség, amelynek hátterében a vércukorszint emelkedése áll, de az összes anyagcsere-folyamatot érinti. A magas vércukorszint arra utal, hogy a vérben található cukor nem jutott el rendeltetési helyére, a sejtekhez. Egészséges emberekben a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon végzi ezt a szállítási feladatot. A diabétesz két leggyakoribb változata az 1-es és a 2-es típus. Bár az 1-es típus jellemzően fiatalkorban, a 2-es típus pedig inkább 40 éves kor felett alakul ki, mindkét forma minden életkorban előfordulhat.

   A cukorbetegséget már az ókori Egyiptomban, Kínában és Indiában is ismerték, ám egészen az 1920-as évekig halálos betegségnek számított. Szerencsére ez ma már nem így van. Nem egy híres személyiségről tudunk, aki diabéteszes volt: egyes feljegyzések szerint Heródes, Cézanne és Puccini is.

   Az 1-es típusú diabéteszt régebben inzulinfüggő, illetve fiatalkori formának is nevezték. Hogy mi az oka az 1-es típusú megbetegedésnek, arról rengeteg kutatás folyik, de a pontos ok ma még nem ismert. A betegség hátterében részben genetikai hajlam áll, amelyhez különféle környezeti tényezők – például vírusfertőzés, szabadgyökök és egyéb mérgek – járulnak. Egy autoimmun megbetegedésről van szó: a szervezet idegennek érzékeli a saját inzulintermelő sejtjeit, és egy speciális védekezési vonalat indít el ellenük. Az oki kezeléshez az immunrendszer defektjét kellene leállítani, de erre ma még nincs megoldás. Amit addig is tehetünk: a megfelelő inzulinpótlás.

   A 2-es típusú cukorbetegséget inzulinrezisztencia jellemzi: a szervezet termel ugyan inzulint, de a megfelelő sejtek elveszítik az érzékenységüket az inzulinra, így az nem fejti ki a hatását. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáért többnyire környezeti tényezők felelősek: például a túlsúly, a kalóriadús táplálkozás, a mozgásszegény életmód. Az elhízás előfordulása napjainkban egyre nő. Törvényszerű, hogy ha a kalóriabevitel tartósan, éveken át meghaladja a kalória-felhasználást, akkor bekövetkezik az elhízás, ami pedig jó eséllyel vezet cukorbetegség kialakulásához. A 2-es típusú cukorbetegség esetében elsősorban a diéta és a fokozott testmozgás jelenti a terápiát. Csupán akkor kell bevetni a vércukorszint-csökkentő tablettákat, ha a diéta hatása nem bizonyul kielégítőnek. 

   Mivel a 2-es típus kialakulása többnyire életmódbeli tényezőkre vezethető vissza, ennek megelőzéséért sokat tehetünk, és a betegség időben való felismerése is könnyebb. Nagyon fontos az egészséges, kalóriaszegény táplálkozás és a rendszeres sport.

Öröklődik a betegség?

Hazánkban minden harmadik-ötödik ember hajlamos a diabéteszre. Ha a szülők közül csak az anya 1-es típusú cukorbeteg, az utód diabéteszének valószínűsége 2-3 százalék, míg ha csak az apa 1-es típusú cukorbeteg, ugyanerre 5-6 százalék az esély. Ha mindkét szülő 1-es típusú cukorbeteg, akkor az utód 20-30 százalékos valószínűséggel lesz diabéteszes. 

   Ha bármelyik szülő 2-es típusú cukorbeteg, a gyermekek diabétesz-valószínűsége felnőttkorban elérheti a 40 százalékot, ha pedig mindketten cukorbetegek, ennek kockázata akár 60 százalék is lehet! Ezek az adatok természetesen csupán a teljes népesség szintjén adnak információkat. Konkrét útmutatást részletes genetikai tanácsadás során kaphatunk.