Talán kevesen tudják, hogy a magyar Szent Korona 1978-as hazahozatalában fontos szerepet játszott egy mélykúti ötvösművész-restaurátor, Szvetnyik Joachim. Ő több kollégájával együtt ’77 őszén az Egyesült Államokba utazott, s részt vett abban a kutatómunkában, amelynek végén minden kétséget kizáróan megállapíthatták, hogy a Fort Knox katonai támaszponton őrzött relikvia valóban a magyar Szent Korona.

Szvetnik Joachim 1927. május 30-án született Mélykúton. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd kőművesek mellett dolgozott, miközben Kiskunhalasra járt, az ottani zeneiskolába. 1951-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, ám még abban a tanévben átjelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben tervező ötvösként végzett. Ösztöndíjas gyakornokként az Iparművészeti Múzeum munkatársa lett, s ott dolgozott szinte a haláláig. Restaurátorként legfontosabb munkája a háborúban megsérült Esterházy-kincsek helyreállítása volt.

Amikor 1977-ben Jimmy Carter amerikai elnök hozzájárult a magyar koronaékszerek visszaadásához, egy szakértői bizottság tagjaként Szvetnik Joachim azonosította és leltározta a műtárgyakat, valamint javaslatot tett a szállításuk és az őrzésük körülményeire.

A korona hazaszállítása után e tárgyban számos előadást tartott, írt közleményeket, ám betegsége miatt a nyolcvanas évek elejétől dolgozni már csak a mélykúti szülőházában kialakított műhelyben tudott. 1988-ban „művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége” elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. A rangos díj odaítéléséről még értesült, ám azt átvenni már nem tudta. Szvetnik Joachim 1988. március 30-án a bajai kórházban tért örök nyugovóra.

Mélykúti szülőházát emlékhellyé alakították, személyes hagyatéka immár közgyűjteménnyé nemesült. Az Emlékházba belépve a látogatók megtekinthetik az ötvös-restaurátor műhelyét és szerszámait. A belső berendezés megőrizte egy hajdanvolt mélykúti parasztház hangulatát.

Szvetnik Joachim így fejezi be önéletírását: „Munkámat mind nehezebben tudom elvégezni a betegségem miatt. Az elmúlt öt év folyamán minden évben több hónapot kellett betegállományban  és kórházban töltenem. (…) Életvitelem egyre nehezebb, ezért a Művészeti Alaptól sem tudok vállalni jelentősebb munkát. A múzeumban elkezdett munkáimat tartom elsődlegesnek, és örülök, ha erre telik még erőmből.”

 

Mélykút eredetmondjárától itt olvashat.