Kedves Olvasó!

Egy Veszprém megyei kisközségben, Ősiben születtem, s 14 éves koromig itt is éltem szüleimmel, nővéreimmel a legnagyobb szeretetben. Ez a pár esztendő szám szerint ugyan nem sok, de az azóta eltelt 50 év alatt bebizonyosodott, hogy gyerekkorom világa biztos lelki alapja egész életemnek, megtartó erővel bír, hittel, harmóniával, alázattal tölt el ma is. Az „ősiség” nekem nagyszüleim, dédszüleim, felmenőim sokaságának küzdelmes, ezeréves mély sorsát jelenti, a bakonyalji táj pedig, mely az itt talált leletek tanúsága szerint a bronzkor óta lakott, a természet mindenekfeletti tiszteletét és csodálatát. 

Templom és iskola – ez a két szó jut eszembe ma szülőföldemről, mely Reményik Sándor kitűnő versének címe. A Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templomban kereszteltek, itt voltam elsőáldozó, itt bérmáltak, s nekem a legszebb mindmáig. Hajnali, havas roráték, passiójátékok egymondatos szerepei, úrnapi körmenetek rózsaszirmai kavarognak a lelkemben! Édesapám hangját, „ébredj, ember, mély álmodból”, a kórusról akkor is hallom, ha más már évtizedek óta nem…  

Latinul tanított Hargitay Zsuzsa néni, ingyen, csak úgy, szabadidejében, mert orvosnak készültem, amíg nem láttam meg életem első színházi előadását. Böröczky Erzsike néni bevett a nagyok irodalmi szakkörébe, felkeltve bennem az olvasás örök igényét, de a költészet szeretetét is! Lakinger Franciska büszke emberségből mutatott szép példát, de mindenkit fel kellene sorolnom, azt is, aki tiszteletre, becsületre, hazaszeretetre nevelt akkoriban.

A Séd-parti nyári hancúrozások, a szabad, gyermeki fantáziát nyitogató faluvégi játékok nem feledhetők. S a mesék, az embermesék!  Tollfosztáskor, disznóöléseken, szüretkor. Belőlük élek, építkezem a színpadon ma is. S persze „Édesanyám sok szép szava”, hisz anyanyelvemet neki, s ennek a vidéknek köszönöm.

Kellemes barangolást e tájon! Végezetül egy Lyukasóra-feladvány: ki írta ezeket a sorokat?

„Balladát zsong a Bakony, / vándorrejtő vad Bakony, /a Hold nézi fél-vakon, / köd-hályoggal fél-vakon.”

Kubik Anna Kossuth-díjas színésznő