Kedves Olvasó!

Tősgyökeres hódmezővásárhelyi vagyok, noha Békéscsabán születtem, mivel akkoriban az volt a szokás, hogy az édesanyák a mamájukhoz utaztak haza világra hozni a gyermekeiket. Másfél éves voltam, amikor Makóra költöztünk, majd vissza Vásárhelyre. Családunk egyébként Csongrád-Csanád megyei família.

Szegeden jártam gimnáziumba, előbb Budapesten, később Pécsett egyetemre, illetve Villányba, ahol fönn a Szársomlyó-hegyen volt a szobrászati mesteriskola. Ezt követően ismét Budapesten éltem, majd a Dunakanyarban, Kisorosziban, és onnan költöztem vissza néhány esztendeje Vásárhelyre. Gyönyörű tájakon, számomra rendkívül vonzó városokban és településeken éltem és élek. 

Zsigeri élményeim, persze, Hódmezővásárhelyhez kötnek, hiszen kisgyermekként az itteni református ótemplom udvara volt a mi grundunk, legkedvesebb játszóhelyünk. De szívesen emlékszem vissza arra is, amikor jó néhány kilométernyi gördeszkázás után megérkeztem a Tisza-partra, és az ottani ártérben gyönyörű, százéves hajórakodó rámpákon lépkedhettem. Ezek a mai napig is ott pihennek. Sohasem feledem el, amikor fiatal felnőttként a barátaimmal a Vidám Rizsör nevű kocsmából hajnalban ballagtunk vissza a belvárosba, s hallgattuk a kutyák beszélgetését az éjszakai csöndben. S megtapasztalhattam azt is, hogy milyen érzés pirkadat előtt hanyatt feküdni az alföldi pusztán, és nézni a fölöttem megnyíló égboltot. Ezek az élmények csak körülírhatóak, de pontosan nem átadhatók.

Nagyon izgalmasnak találom azt is, hogy gyermekként az előttem éppen csak felsejlő vásárhelyi művészvilágot felnőttként ma úgy láthatom, hogy ez az a közösség, ahol nekem feladatom van. Kötelez az elődök, Medgyessy Ferenc, Rudnay Gyula, Kohán György és a többiek hagyatéka. Mindez komoly, ám rendkívül szórakoztató feladat.

Őszinte örömmel ajánlom Önnek a kezében tartott Csongrád- Csanád megyei magazint, Kedves Olvasó!

Kotormán Norbert

Munkácsy-díjas szobrászművész