Kistarcsa idén ünnepelte várossá válásának tízedik évfordulóját. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni Juhász Istvánnal, aki immár hetedik éve, 22 éves kora óta – a képviselő-testület legfiatalabb tagjaként – a pénzügyekért, a településfejlesztésért és a pályázatokért felelős alpolgármestere a városnak. 

 

− A település változatos történelmének ismeretében mi vezetett el a városi rangig?

− Egy város mindig is nagyobb eséllyel jutott kormányzati és pályázati forrásokhoz, mint a falvak és a községek. Ez volt talán a legfontosabb motiváció, ami miatt Kistarcsa törekedett azoknak a paramétereknek a megteremtésére, amelyekkel kiérdemelhető a várossá nyilvánítás. Természetesen az itt élők személyes érdeke is ez: régi település vagyunk, jelentős történelmi múlttal, s tudjuk, hogy a városi rang másfajta minőséget jelent. Több lehetőséget teremt ahhoz, hogy a városvezetés minőségi szolgáltatásokat nyújthasson a polgárainak. Úgy gondolom, hogy az intézményeinken is egyre inkább látható a várossá válás jótékony hatása. Kistarcsán folyamatosak az energetikai fejlesztések, javul a szolgáltatások minősége, növekednek a családi napközis, az óvodai és az iskolai férőhelyek. Szépülnek a köztereink, s nagy büszkeségünkre a környék rendezvényközpontjává váltunk.

− Lezárult-e a Kerepessel közös ivóvízminőség-javító beruházás, és ha igen, milyen eredménnyel?

− A beruházás elkészült, s a végelszámolási fázisban tart a kiíró szervezettel, beindult a tesztüzem. Ez egy sikeres projekt volt. Persze el kell telnie még egy-két évnek ahhoz, hogy bátran kimondhassuk, hogy „igen, ezt a projektet lezártuk”.

− A 12 ezres kisváros életében mit jelent a főváros közelsége?

− E szomszédságnak akadnak pozitív és negatív vonzatai is. A pozitív hatás elsősorban az, hogy könnyebben lehet munkát találni, mint az ország számos egyéb kistérségében. Jó a közlekedés, s hozzánk közel, Budapest peremén aktív és jól prosperáló multinacionális ipari és kereskedelmi cégek működnek. Ám bizonyos értelemben ez egyúttal hátrányt is jelent, ugyanis igen nehéz a helyi vállalkozásoknak a dolga, hiszen a nagy multik közelsége nehezebbé teszi a kiskereskedők helyzetét.

− A közeljövőben terveznek-e újabb beruházásokat?

− A kerékpárút-hálózat kiépítésében szeretnénk összefogni a környező településekkel, a tárgyalások már megkezdődtek. Pályáztunk egy tornacsarnok építésére, amely az uszodánkhoz kapcsolódva valódi sportcentrumot alkot majd, és megoldja a jelenlegi tornateremgondjainkat. De pályázunk bölcsődeépítésre és a közintézményeink energetikai korszerűsítésére is. Szeretnénk folytatni az út- és a járdaépítéseket. S ha mindezen terveink megvalósulnak, akkor a legvégén szeretnénk az önkormányzat épületét is felújítani, szintén pályázati pénzekből.

− Kistarcsa hogyan tehető vonzóvá az itt élő fiatalok számára?

− Az alvóvárosi lét ellen egyebek mellett úgy lehet küzdeni, hogy megteremtjük azokat a közösségi helyeket, szórakozási lehetőségeket, amelyek miatt itthon maradnak a fiatalok esténként és a hétvégeken. Várossá válásunknak éppen ez az egyik legszembetűnőbb jele. Emlékszem arra, amikor még alig vettek részt az itteni rendezvényeken, például nem volt könnyű megszervezni egy-egy bált vagy bármilyen egyéb társas összejövetelt. Ez mára teljesen megváltozott. Évről évre mind több a vonzó rendezvényünk, és közülük nem egyre már külföldről is érkeznek vendégek. A teljesség igénye nélkül hozom fel példaként a gasztrokulturális rendezvényeinket, a böllér-, a kakasfőző és a görhönyfesztivált.

Ezek mindegyike megmozgatja az egész várost, mégpedig nem csupán az adott esemény napján vagy napjaiban, hanem jóval korábban: vállalkozók, civilszervezetek és családok is szívesen vesznek részt városi programjaink szervezésében, előkészítésében. De ugyanez vonatkozik az egyéb kulturális és sportprogramjainkra is. Jó példája lesz ennek a közelgő Mindenki karácsonya című hagyományos rendezvényünk, amely a terveink szerint jövőre halászléfőző-versenynyel is kiegészül, sőt alkalmi műjégpálya is várja

majd a gyermekeket és a szüleiket.