Kedves Olvasó!
Debrecenben születtem, és tizennyolc éves koromig éltem ott. Az Ady Endre Gimnázium irodalom-dráma tagozatára jártam, ami akkor még csupán három éve létezett. Frissen végzett, fiatal és lelkes tanárok foglalkoztak velünk. Ők is és mi is nagy lendülettel vetettük bele magunkat a munkába és a tanulásba. A gimnázium nagyon fontos volt számomra azokban az években. Életemben a másik fő élményt a versenytánc és a mazsorett jelentette. Egészen pici korom óta tornáztam, majd táncoltam a Debreceni Majorette Együttes és Ifjúsági Fúvószenekar kötelékében. Egy-egy jubileumi rendezvényre még ma is szívesen visszamegyek a szülővárosomba, hogy a régi együttesemmel közösen lépjek fel. Örök emlék marad a gyerekkoromból, hogyan füstölte és kopasztotta a nagymamám a konyhában a csirkét, vagy hogyan készítette a házi száraztésztát. Mi, debreceniek egyébként a süteményt is tésztának hívtuk. Mostanában évente csupán kétszer-háromszor látogatok haza Debrecenbe, akkor is inkább nyáron, pedig másfél-két óra alatt oda lehet érni a fővárosból. Ma már egészen más arcát mutatja Debrecen, mint amit gyerekkoromban megismertem. Megszépült a belváros, és a korábbinál sokkal több lehetőség nyílik a kikapcsolódásra, a szórakozásra vagy akár egy-egy sétára. Hallottam az új stadionról és a nagyszerű szabadtéri színpadról! Talán hamarosan magam is megnézem… Látogassanak el Önök is Debrecenbe és Hajdú-Bihar megyébe, ahol szeretettel várják önöket!