Kecskemétnek fontos a megújuló városkép

A dinamikusan fejlődő vármegyeszékhely, Kecskemét jelenlegi vezetése a folyamatos gyarapodás mellett fontosnak tartja az értékek megőrzését is. Mások mellett erről tanúskodik a város ékszerdobozának, a közel 130 éves városházának a felújítása. Az ismét régi fényében pompázó épületről Szemereyné Pataki Klaudia polgármesterrel beszélgettünk.

– Mit kell tudnunk a mai városháza épületének történetéről?

– Kecskemét egykori elöljárói mertek nagyot álmodni, amikor a ma is álló városháza építésébe belevágtak. Lestár Péter polgármester hivatalba lépésétől, 1880-tól kezdve szorgalmazta a régi épület elbontását és egy új városháza megépítését. Szerinte erre minden kecskemétinek szüksége volt, hiszen a közigazgatási helyiségek a közönségnek kényelmetlenek, az ügyfélforgalomra alkalmatlanok, a tisztviselőknek egészségtelenek voltak. Pályázatot írtak ki az új városháza tervezésére, s öt jeligés pályamű érkezett. A bírálóbizottság végül minden tekintetben a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” – egyébként ez Kecskemét jelmondata – címet viselő pályaművet találta a legjobbnak. Pártos Gyula és Lechner Ödön tervei alapján éppen 130 évvel ezelőtt, 1893. május 3-án tették le az új épület alapkövét.

– Vajon a polgároknak tetszett az új városháza?

– Ahogy most a felújítás, úgy annak idején az építkezés is élénken érdekelte a közvéleményt. Elődeink, és persze most mi is számos észrevételt kaptunk. Akkor a közbeszédben elsősorban a díszítést kritizálták a polgárok. Az oromzat tetején álló, több mint két méter magas, a bécsi városháza mintájára emelt páncélos lovagszobrot nehezen fogadták el. Táncoló vitéznek gúnyolták, aminek szerintük az építendő vigadó épületén lett volna a helye. Némelyek azt gondolták, Árpád vezért ábrázolja, hiszen a homlokzaton több király és uralkodó szobra is helyet kapott. Amikor kiderült, hogy nem Árpád, akkor a csípős kecskeméti köznyelv Árpádkának nevezte el a városvédő szobrot. Egyébként sokan a mai napig így emlegetik. Később a kecskemétiek megszokták és megszerették a városháza díszítőelemeit, és a magánépítkezéseken is megjelentek ezek a jellegzetes stílusjegyek.

– Önök milyen észrevételeket kaptak a felújítás során?

– A mai napig közbeszéd tárgya a városháza homlokzatának színe. Sokan vélik úgy, hogy az általuk megszokott mályvaszín szebb volt. Le kell szögezni, hogy az elmúlt években műemléki felújítást végeztünk. Az eredeti tervek alapján készült el az 5534 négyzetméter alapterületen a 174 helyiség és a három udvar felújítása. A külső homlokzaton mintegy 5400 négyzetméter került restaurálásra. 300 ezer új cserép díszíti a tetőt. Közel háromezer folyóméter horganyzott elemet és bádogos szerkezetet helyeztek fel a homlokzatra, valamint 2500 darab díszt, kerékvetőt, oszlopfőt, figurális elemet és 315 ajtót újítottak fel. Kicseréltek több mint 530 ablakot, valamint 150 négyzetméternyi homlokzati kerámiát és 300 négyzetméternyi üvegablakot restauráltak. Természetesen a már említett „Árpádka-szobor” is új fényben díszeleg az oromzaton. Emellett a folyosókon 2000 négyzetméternyi felületen kicserélték, kiegészítették, kiszínezték vagy újra színezték a törött, csorbult csempéket. Az épület korszerű energetikai-fűtési rendszert kapott. Egykor leválasztott irodákat nyitottunk újra egybe, visszaalakítottunk helyiségeket, és mind a homlokzat, mind a belső terek eredeti színeit állítottuk vissza. A mi szecessziós ékszerdobozunk híres közgyűlési terméről, belső díszudvaráról – ami a tervező emlékére Lechner Ödön nevét viseli –, mázas Zsolnay kerámiacserepeiről, homlokzati díszítéseiről, medalionokba foglalt reliefjeiről és harangjátékáról is. Az egykori városvezetők szándéka szerint az épület a mai napig a város jelentőségét, gazdasági erejét fejezi ki.

–  A külső mindenki által látható, de belépni csak kevesek kiváltsága.

– Ez nem marad így! A műemléki rekonstrukció figyelembe vette a Lechner–Pártos építészpáros első tervvázlatait is, amiken a főbejárat melletti helyiségekbe városi múzeumot álmodtak. Ebben a térsorban valósul meg a Látogatóközpont, ami élményalapú, interaktív kiállítással mutatja be a város fordulatos történetét az Árpád-kortól egészen napjaikig. Itt kap helyet a városháza történetét bemutató tárlat is. Terveink között szerepel, hogy vezetett sétákat szervezünk majd csoportoknak a belső terek bemutatására.

– A városháza felújításán túl számos fejlesztés folyik jelenleg is Kecskeméten. Melyek a legfontosabbak?

– Az itt élők, a Kecskeméten dolgozók számára a legfontosabb a közlekedés. Bár az utak felújítása kellemetlenségekkel jár, a végeredményt, az új utat mindenki örömmel használja. Városon belül a közelmúltban adtuk át a Károly Róbert körutat, nagy projekt az Izsáki út négysávossá bővítése.

   A városon kívül jelenleg is folyik a 44-es út felújítása, ami az M44-es gyorsforgalmi utat köti majd össze Kecskeméttel és az autópályával. Szintén tart még a 441-es út felújítása, ami a katonatelepiek és nagykőrösiek számára lesz előrelépés. 

   Folytatódik a Neumann János Egyetem campusának építése. A közelmúltban került helyére az Izsáki út felett átívelő gyalogos híd. További felújítások is folyamatban vannak. Ilyen a Rudolf laktanya területének és épületeinek újrahasznosítása. Ott a Család- és Gyermekjóléti Központ már új otthonra talált. Szintén a volt laktanya területén épül az új Kada Elek Technikum. Jelenleg is zajlik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének felújítása. 

   Terveink között szerepel a Katona József Nemzeti Színház teljes felújítása. Fontosnak tartom, hogy a kecskeméti közösségi életnek teret biztosítsunk. A napokban adtuk át a Hunyadivárosi Közösségi Házat, és hamarosan elkészül a Széchenyivárosi Közösségi Ház is. A kecskeméti családok igényei szerint új óvodákat, bölcsődéket építettünk, korszerűsítettük a meglévők zömét. Folyamatos a zöldítés a városban. Önkormányzati cégek, civil szervezetek koordinálásával százszámra kerülnek ki facsemeték a város különböző pontjaira. A belváros virágágyásait is új szemlélettel gondozzuk: az egynyári növények mellé a városi körülményeket jobban viselő, több éven keresztül pompázó rózsákat ültetnek ki munkatársaink ezekben a napokban. Több mint kétezer tő díszíti hamarosan a közterületeket. 

– Mit tart a jövőre nézve a legfontosabb feladatnak?

– A COVID-járvány idején is azt tartottam szem előtt, hogy a fejlesztések nem állhatnak meg. Ez így van most is, hiszen háborús válságban élünk, de az életnek működnie kell. Nagyon fontos a családok biztonsága és a közösségek építése. Emberi értékekre van szükség, mert csak így lesz jövőnk.