Milliók kedvence, mindenkinek „csak” Marcsi. Járja az országot, és olyan kincsekre bukkan, amelyekről a legtöbben talán még sohasem hallottak. A pannon tájakon élő emberek mindennapjai és ételei elevenednek meg a műsoraiban. Borbás Marcsi, a Gasztroangyal műsorvezetője természetes megjelenésével és kedvességével lopja be magát a nézők szívébe. Talán ezért is válhatott mozgalommá a Gasztroangyal és ezért is olyan népszerűek könyvei. Beszélgetésünk után dedikálni indult: A sűrűje 2. című könyvet, amelyben száz receptet ajánl a családi asztalra.

 

− Az irodád, ahol beszélgetünk, Budán található, de nem itt éltek a városban…

− Solymáron élünk, azt megelőzően pedig Zsámbékon laktam. Nagyon nagy az igényem a vidéki életre, hiszen falusi lány vagyok, de sajnos nem igazán tudok részt venni a település életében, mert nagyon kevés a szabadidőm. Pedig Solymáron olyan társadalmi élet van, ami szerintem országosan is példaértékű lehetne. Amikor például a búcsú volt a településen – sajnos csak éjjel értem haza −, azt láttam, hogy az emberek még mindig kint voltak az utcán. Nagyon irigylésre méltó. Biztosan eljön majd az idő, amikor magam is be tudok kapcsolódni a helyi programokba.

− Azért ugye tudják a településen, hogy ott élsz?

− Hát hogyne tudnák! És nagyon jólesik, hogy egy-egy disznóvágás után időről időre ott vár a káposzta és a disznótoros kóstoló a kerítésnél, amikor hazaérek. Mindenki tudja a községben, hogy hol lakom.

− Ha már a disznótorost említetted, muszáj megkérdeznem, honnan jött neked a főzés öröme, hiszen az látszik a Gasztoangyalban, hogy élvezed…

− A gasztronómia mindig is a hobbim volt. Ráadásul ez volt a pihenés, a relaxáció az életemben. Ha főzni kezdtem, vagy éppen kalácsnak való tésztát gyúrtam, minden problémámat elfelejtettem. S miután a hobbim, nem csupán Magyarországot ismerem ilyen szempontból, hanem európai rálátásom is van.

Sok mindent elolvastam a témával kapcsolatban. A „Vörös és fehér” című műsorom kapcsán bejártam az összes borvidéket, és sommelier iskolába is jártam.

És persze mázlista vagyok! Egy bácskai faluban, Madarason nőttem fel, hentes nagypapával, fantasztikusan főző anyukával és két nagymamával. Csak a konyhakertünk 800 négyszögöl volt, ahol például gyógynövényeket is termesztettünk. Ott megtanultam, mit hogyan kell gondozni, melyik, mire való.

Megtanultam, hogyan kell gazdálkodni egy konyhakertben, hogy mi után mit kell ültetni, vagy éppen mit nem szabad. Mit mire használunk, s hogyan rakjuk el télire. Ezek a dolgok körülöleltek engem, és nagyon korán, már tízéves koromban főzni kezdtem. Egyébként pedig nagyon érdekel a néprajzi hagyatékunk: az építészet, a viselet. Voltak olyan szerkesztő kollégák, akikkel régóta dolgoztam együtt, s megkérdezték tőlem, miért nem csinálok végre egy jó gasztroműsort. Én azonban nem akartam főzőműsort csinálni.

− Nem is az lett, ez sokkal több annál.

− Szerintem csak így van értelme. Hiszen a gasztronómia ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez, mint ahogy a különféle társadalmi csoportok, kultúrák, építészet ismerete is. Aztán egyszer csak leültem, megírtam a műsor szinopszisát és ez lett belőle…

− Gondoltad volna, hogy ez ekkora siker lesz?

− Nem, azt pedig pláne nem, hogy valóságos „mozgalom” lesz belőle. A televíziós pályafutásom első tíz évében megtanulhattam a televíziózás alapjait. A Hír TV-s időkben megtanultam azt is, hogyan kell egy műsort kitalálni, összerakni. A kilenc év alatt hétféle műsort készítettem, mint például a Vörös és fehér, a Családmese, az Arcok a liftben vagy a Ketten című portrésorozatot. A Gasztroangyal minden olyan dolgot megtestesít, amiben felnőttem és amibe beleszülettem. A műsor elindulása szerencsés időszakra esett, hiszen éppen akkor kezdett teret nyerni a „slow food” mozgalom, azaz fontossá vált a tudatos és egészséges táplálkozás, értéke lett a hazainak. Több mint húszéves televíziós tapasztalatom alapján persze azt is tudom, hogy egészen más, amikor az ember egy műsort profizmusból, és más, amikor elhivatottságból készít. Én ezt elhivatottságból készítem, s hihetetlen meggyőződésből tudom képviselni a hétköznapokban is, hogy ne együnk vacakot. A műsor során legalább kétezer receptet gyűjtöttem össze, és mindegyik étel hétköznapi alapanyagokból készül, amelyek bárhol beszerezhetők. Burgonyából legalább 300-féle ételt lehet készíteni. Az új könyvemben, a Sűrűje 2. című kötetben száz recept van, melyeket a családi asztalra ajánlok.

− Mi a kedvenc ételed?

− A halászlé, hiszen Bács megyei vagyok. Ma azt mondják, hogy bajai halászlé, de ez eredetileg Közép-Duna vidéki halászlé, amit ősidők óta készítenek az ott élők. Ez nem a passzírozott halászlé, az a változat inkább már a csárdakultúrával jött be, amikor minden alapanyagot fel akartak használni. Ez pedig inkább egy halleves.

− A műsorod sikeres, de vajon trendi-e ma főzni?

− Mindenképpen. Szerencsére egyre többen, még a fiatalok közül is szívesen tevékenykednek a konyhában. Nyitottak a gasztronómiára, kísérleteznek, alkotnak. Úgy gondolom, hogy ez egy jó irány, hiszen nemcsak egy jó étel elfogyasztása lehet öröm, hanem annak az elkészítése is!

 

---

 

A Bács-Kiskun megyei Madarason született, az általános iskolát is ott végezte el. Gimnáziumba már Bajára járt, míg felsőfokú tanulmányait a pécsi

Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-földrajz szakon, majd a bajai Eötvös József Főiskola művelődésszervező szakán folytatta. 1994-ben jelentkezett a Magyar Televízió szerkesztőriporter és műsorvezető-képző iskolájába. A képzés ideje alatt a Híradónál, a Szórakoztató

Stúdiónál és a Napközi című délelőtti magazinműsornál is gyakornokoskodott. 1995-től bemondóként dolgozott egészen a csatornától való távozásáig, 2002-ig.

Első önálló műsorvezetői munkája a Telemázli című show-ban volt, majd a Játék határok nélkül című vetélkedőműsort vezette. A Szombat Este és a Zeneszombat című műsorokban Rózsa Györggyel közösen dolgozott. Ezután a

Naprakész című magazinműsor és a számára legkedvesebb munkája, a Főtér című országjáró magazin műsorvezetője lett. 2002-ben csatlakozott a frissen alakult Hír TV stábjához, ahol a csatorna egyik meghatározó arca lett. A Hír

TV Egy nap, Családmese, Vörös és fehér, Arcok a liftben és Buké című műsoraiban szerepelt rendszeresen. 2011 őszén a Magyar Televízió átigazolta a Hír TV-től, ahol a Gasztroangyal című műsora rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált. Több gasztronómiai könyvet is írt. Jelenleg a Pest megyei

Solymáron él férjével.