Kedves Olvasó!

Nagybajom és Kaposvár. E két somogyi város határozta meg az életemet 18 éves koromig.

Nagybajomban éltünk a szüleimmel, ott végeztem az általános iskolát, majd a Munkácsy Mihály Gimnáziumba jártam Kaposvárra, naponta autóbusszal. Micsoda szép idők voltak!

Otthon Bajomban tagja voltam annak az irodalmi színpadnak, amit Dánfi Sándor kaposvári színművész vezetett. Kaposváron a Munkácsyban pedig kiváló tanárok voltak és nagyszerű osztály, közülük többen ma is a barátaim, mert fontosak a gyökerek.

 A nyarak pedig a Balatonról szóltak: Balatonlelle, Balatonfenyves. Örömmel járok vissza Somogyba ma is. Rendszeresen kapunk meghívást magánszínházammal a Szivárvány Kultúrpalotába, és gyakran megyek Nagybajomba is a felújított Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Házba. Felemelő érzés azokon a deszkákon játszani, ahol tizenévesen próbálgattam a szárnyaimat. 

Szeretem az itt élő emberek nyílt „e” betűit, a végtelen vendégszeretetet, ahogyan fogadnak, a fenséges somogyi rétest, ami szerintem hungarikum lehetne, az erdőket-dombokat, a házak előtt a kispadokat, a rendezett virágoskerteket.

Kaposvár óriásit fejlődött, amióta eljöttem. Az álmos kisvárosból gyönyörű, dinamikusan fejlődő nagyváros lett, figyelem a fejlesztéseket, és büszke vagyok a városomra. A megújuló Csiky Gergely Színház nagy ajándék lesz az ott élőknek.

Nagybajom hasonlóképpen változott meg: rendezett parkok, kiváló sportpályák, felújított középületek, és amit annyira szeretek: a házak előtt virágágyások, mert fontos az itt élőknek, hogy mit lát az erre járó idegen. Nagybajomban a temetőt is mindig meglátogatom, édesapám és családja ott nyugszik. Szép a temető, rendezett, tele virággal. Édesapám gyakran mondogatta: „akik a halottakat nem tisztelik, azok az élőkkel sem törődnek”. 

Van egy különleges szokásom, amikor úton vagyok az M7-esen. Amint meglátom  a Somogy megye táblát, dudálok egy nagyot: „Szia, Somogy! Itthon vagyok!”

Javaslom önöknek is, hogy látogassanak el a mesés Somogyországba!

Ivancsics Ilona színésznő