Kedves Olvasó! 

Gyerekkorom nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéhez kapcsolódik, 18 éves koromig minden oda kötött. Szülővárosomban, Ajakon jártam általános iskolába, Kisvárdán zeneiskolába, aztán a Bessenyei György Gimnáziumba. Ott kezdtem el hangképzést tanulni, énekkarban énekeltem. A Doktorock Színtársulat tagja voltam sok éven át. A gimiben Enikő néni, az énektanárnőm bátorított, hogy az énekkaron kívül is énekeljek, az adottságom megvan hozzá, miért nem próbálom meg. 

   Amit elértem, azt mindenekelőtt a szüleimnek köszönhetem. Hárman vagyunk testvérek, nálunk otthon soha nem volt kérdés, kipróbálhatunk-e valamit, amit szerettünk volna – szakkört, hangszert, táncot –, sőt modellkedni is járhattam. A szüleim megteremtették a lehetőséget, ha nem is mindig könnyen. Nem tudok elég hálás lenni nekik ezért.

Amikor lehetőségem adódik, szívesen járok vissza hazai fellépésekre. Gimnáziumi éveim alatt szinte minden nyarat a Doktorock Színtársulattal töltöttem. Amikor már Békéscsabán, a Jókai Színházban játszottam, három-négy nyáron is hazajártam játszani a Várszínpadra vagy a Művészetek Házába. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban léptem fel tavalyelőtt a 9-től 5-ig című musicalben. Kisvárdán a Magyar Színházak Fesztiválja záróakkordjaként egy Boris Vian életéről szóló darabot vittünk el a Budapesti Operettszínházból Györgyi Annával, Földes Tamással és Cseh Dávid Péterrel. 

   A kapott elismerések közül a Junior Prima-díjat tartom a legfontosabbnak. Ha az ember kitüntetést kap, bármilyen díjat, az mindig ösztönző erőként hat. Megerősítés, hogy odafigyelnek rá, értékelik a munkáját, hogy van értelme nap mint nap bemenni a színházba, beleállni a szerepekbe, gondolkodni azon, mit hogyan lehetne még jobban megoldani. Felelősséget jelent egy díj, és a szakmában is nőnek az elvárások. Még precízebbnek, még pontosabbnak kell lenni. Minden díj, amivel eddig megjutalmaztak, jókor jött, és lendített rajtam, hogy legyen erőm továbbmenni. Közülük is kiemelkedik szülővárosom elismerése: 2019-ben Ajak város díszpolgárává választottak. Nagy megtiszteltetésként éltem meg. Akkor még én voltam az egyedüli női díszpolgár, és egyben a legfiatalabb. A mondás szerint senki sem lehet próféta a hazájában – a díszpolgárság ennek a szólásnak kellemes cáfolata. 

   A pandémia előtt volt 6-7 kemény évem, Budapesten is játszottam már, de a békéscsabai Jókai Színházban is vállaltam szerepeket. Rengeteget ingáztam, a kimerítő és egyben meghatározó évek alatt csodálatos szerepeket alakíthattam. 2015-ben a POSZT-on a színészzsűritől megkaptam a legjobb női alakítás díját a Koldusopera Pollyjáért. Meghatározó volt az első szerepem a Madách Színházban, a Once-ben. 2013-ban a szegedi Dóm téren ősbemutatót játszottam a Budapesti Operettszínház előadásában, Margaret Mit-chell Elfújta a szél című regényének színpadi változatában Scarlett O’Haraként. Minden szerepem egy-egy lépcsőfokot jelentett, fokonként tudtam eljutni oda, ahol most tartok. 

Következett idén a Sztárban sztár, ami új impulzus volt a pályámon. Már korábban is kerestek a műsor szerkesztői, de akkor el voltam halmozva színházi megbízásokkal, úgy éreztem, nincs kapacitásom. Lehetett látni az előző szériákból, hogy ez a műsor rengeteg munkával jár, időigényes. Most elvállaltam, mert úgy éreztem, talán még beleférhet a pályámba egy ilyen kaliberű műsor. Elsődleges célul azt tűztem ki, hogy ki ne essek az első fordulóban. Végül a lehető legjobban sikerült, én lettem a Sztárban sztár 9. évadjának győztese, egyben a műsor történetének első női nyertese. Örülök, hogy megmutathattam magam, hogy jobban megismerhettek. 

   Most vagyok túl a Budapesti Operettszínház nyári bemutatóján, a Dumas regényéből írt Monte Christo grófja című zenés színpadi adaptációt játszottuk, amiben Mercedest alakítom. Nagy erőkkel dübörögnek a Madách Színházban a Pretty Woman című film színpadi változatának, a Micsoda nő! próbái. Szeptember 15-én lesz a bemutató. Közben nyári előadások sora vár, többek között Szarvason a Vízi Színházban és Békéscsabán. A Déryné programban is részt veszek, sok fővárostól távoli kis helyre elvisszük a színházi előadásokat, Keszthelytől kezdve Tokajig sok helyen játszunk majd. Egy filmszerepre is készülök. Írom saját dalaimat, tavaly jelent meg Müller Péter Sziámival és Szirtes Edina Mókussal közösen alkotott lemezünk, az „Ez van, ez”. Nemrég mutattam be a „Vagy-e nem vagy-e?” című szerzeményemet. Nagyon szeretnék egy nívós Gubik Petra-koncertet összeállítani. Ez komoly vállalkozás, a megfelelő helyszínt is szeretném megtalálni. Mindeközben Balázs János zongoraművésszel egy közös előadáson dolgozunk. 

Gubik Petra

színésznő, énekesnő