Kedves Olvasó! 

Nagyon szívesen emlékszem vissza a Szegeden töltött gyermekéveimre, s a mai napig azt gondolom, ha például egy színházi munkám okán a városban van dolgom, vagy meglátogatom édesapám özvegyét, Marikát, hogy hazamegyek. Sőt, legbelül úgy érzékelem, nem harmincnál is több év telt el azóta, hogy ott éltem, hanem mindössze néhány hét. 

   A Lugas utcában nőttem fel egy lakótelepi panellakásban, amelynek a mai napig érzem az otthonosságát, a melegét. Tízéves voltam, amikor a szüleim elváltak, és én az anyukámmal maradtam. Mindig sok állat vett körül bennünket, volt cicánk, kutyánk, aranyhörcsögünk, tengerimalacunk, papagájunk, ékszerteknősünk. A szüleim nagy állatbarátok voltak, s ezt is örököltem tőlük. 

   A Dugonics András Általános Iskolába jártam, az Osztrovszky utcába, anyukám pedig az ahhoz közeli iskolának volt az igazgatóhelyettese. Amikor vége lett az aznapi tanításnak, átmentem hozzá, együtt ebédeltünk, s mentünk haza nagy vidáman. Természetesen útba esett a Z. Nagy cukrászda, ahol sohasem hagytuk ki a citromfagyit. A Tömörkény István Gimnáziumban érettségiztem, ahol mindvégig nagyon jól éreztem magam, és a mai napig számon tartom az ottani barátaimat. Nem egyszer előfordult, hogy ellógtuk a testnevelésórákat egy-egy, a legendás Virág cukrászdában elfogyasztott forró csoki kedvéért.

   Szeged egyetemi város. Gimnazista osztálytársaim közül sokan készültek az orvosira vagy éppen bölcsész szakra, míg én a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Elsőre nem vettek fel, így egy éven át Gór Nagy Mária Színitanodájába jártam, majd másodszorra sikerült a felvételim. Akkor már elköltöztem Szegedről, de persze sűrűn jártam haza anyukámhoz látogatóba. Fiatal színésznő voltam, mindössze huszonöt éves, amikor anyukám elment. Nagyon megviselt a halála.

   Szülővárosom sok-sok egyéb színházi élménye mellett talán a legemlékezetesebb számomra a Szegedi Szabadtéri Játékok sora, amelyek a nyári vakáció legmaradandóbb estéit jelentették számomra. Igazából a Dóm téren fertőződtem meg a színházzal egy életre. Tizennégy éves voltam, amikor 1986 nyarán jött Szegedre a Rock Színház a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperával, amelyben apukám, Gregor József is szerepelt. Felejthetetlen élmény volt számomra. Rá egy évre statisztáltam az egyik barátnőmmel a Nyomorultak című musicalben. Ő egyébként végül a jogi pályát választotta, kitűnő ügyvéd lett belőle.

   Színészi pályámat a Vígszínházban kezdtem, aztán következett a Nemzeti Színház, majd a Pesti Magyar Színház, s immár bő évtizede az Újszínház társulatának vagyok a tagja. Ahol e pillanatban még bizonytalan a következő évadunk kezdete, ugyanis közvetlenül a színházépület mellett szálloda épül, s emiatt mi is „építési terület” lettünk. Ezért valószínűleg csak decemberben indulunk az előadásokkal, a repertoáron lévő darabokkal, de azért két új bemutatót is tervezünk. Jelenleg hét színdarabban játszom, jobbnál jobb szerepeket, azaz nem lehet okom panaszra. Egyik este Cecile vagyok Herczeg Ferenc Kék róka című színművében, a másikon Mirigy boszorkány a Csongor és Tündében, a harmadikon pedig Plankenhorst Alfonsine a Kőszívű ember fiaiban. S persze nagy boldogság számomra a „Jó a rosszat elfeledni…” című önálló estem, amelyen Karády Katalinra emlékezem. 

   Még bőven van hátra az idei nyárból! Érdemes tehát ellátogatniuk Szegedre, megismerkedni a Tisza-parti város pezsgő kulturális életével, látnivalóival, múzeumaival és templomaival, s persze augusztus 20-áig a Szegedi Szabadtéri Játékok is tartogat még mindannyiunk számára jó néhány izgalmas előadást!

Gregor Bernadett 

Jászai-díjas színésznő, 

érdemes művész