Tolna város olyan fejlesztéseket hajtott végre eddig és tervez a jövőben is, amelyek nemcsak az itt lakók, hanem a környékbeliek életét is megkönnyíti, Akár az új kerékpárútról, akár az egykori laktanya egyedülálló hasznosításáról van is szó. Appelshoffer Ágnes polgármester a turizmust is jelentősen befolyásoló beruházásokról nyilatkozott.

− Tervezik, hogy Tolna és Fadd-Dombori települések között kerékpárutat alakítanak ki pályázati forrásból. Mikorra és mennyi pénzből valósulhat meg a fejlesztés? Mit jelent majd ez a város turisztikai életében?

− Az új kerékpárút hossza 12,5 kilométer lesz. A Területi Operatív Programban nyertünk erre forrást. Jelenleg az engedélyeztetés folyik, a tervek elkészültek. Önhibánkon kívül kicsúsztunk a határidőből, ezért hosszabbítást kértünk. A jelenlegi támogatási szerződés szerint ez év október végéig be fogjuk fejezni az építését.

Az itt lakók és a faddiak szempontjából is nagyon fontos beruházás ez, hiszen sokan kerékpároznak a környéken. Ezt most csak a közúton tehetik meg, ami balesetveszélyes, ugyanis nagy errefelé a forgalom. Arra számítunk, hogy nemcsak a dolgozni, bevásárolni járók használják majd az új utat, hanem a turizmust is fellendíti. A következő tervünk, hogy Szekszárdot és Tolnát is kerékpárúttal kössük össze. Erre is vannak már elképzelések. Megálmodtuk a nyomvonalat is.

− Milyen Tolna városának gazdasága és munkaerő-piaci helyzete?

− A fizetőképes turizmus egyelőre nem számottevő. Van egy szálloda a városban, és nyíltak magánszálláshelyek is. Ettől függetlenül a munkanélküliség igen alacsony, mert működnek olyan cégek a településen, amelyek több száz helyi és környékbeli embert foglalkoztatnak. Ipari területünk is van, ott található a régi selyemgyár, amely most Tolnatext Bt. néven termel. A társaság jogelődjénél kezdtek el elsőként selyemhernyó-termesztéssel és selyemfonással foglalkozni az országban. Jól prosperáló cég volt, a könnyűipar azonban tönkrement a rendszerváltás után, más profilt kerestek. Most német tulajdonú a cég, ipari textíliákat gyártanak. Inkább a munkaerőhiány a jellemző, semmint a munkanélküliség. Itt a környéken, aki dolgozni akar, az talál munkalehetőséget. Igaz, nem feltétlenül rögtön abban a pozícióban, amelyet ő szeretne.

− Új nevet kapott a Duna-part azon része, ahol tavaly nyáron jelentős pályázati beruházás kezdődött. Miből áll a „zöldváros” projekt?

− Tolna közigazgatási területén található 200 hektárnyi Duna-part, melyet a TOP-pályázat keretében felújítottuk. Eddig is szép volt, most pedig gyönyörű lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy rengetegen járnak oda. Tavaly november elején készült el, azóta igazán jó idő nem volt, mégis sokan látogatják. Van egy hatalmas játszótér nagy kalózhajóval, sétányok, víziszínpad, futópálya, büfé. A környékből is jönnek ide kikapcsolódni. Beigazolódott az, hogy szükség van újításra. Törekszünk arra, hogy megóvjuk a természeti környezetet. Ezért nem aszfaltoztunk a Duna-parton. Helyet kapott itt egy különleges bárka is, amit két korábbi hajóskapitány épített nekünk. Erre is nagyon büszkék vagyunk.

− Az egykori laktanya területén játszóházat és szabadidőparkot szeretnének kialakítani. Hol tart ez az elképzelés?

− Új  attrakciónk a Mag-Ház Turisztikai Látogatóközpont, amely a Monarchia korában épült huszárlaktanya helyén került kialakításra, melynek fő látványossága egy életnagyságú, működőképes hajómalom, A második világháború idején tüzérlaktanya volt, majd amikor a szovjetek elmentek, itt maradtak a romos épületek. Ennek egy részét az önkormányzat visszakapta a rendszerváltozás után. Azóta itt működik a gimnázium, az idősek otthona, a volt lovardában pedig a kulturális, sport- és szabadidőközpont létesült. A komplexumhoz tartozik egy 1000 négyzetméteres istállóépület, ennek a hasznosítására nyertünk most 300 millió forintot. Játszóházat alakítunk ki. A napokban jelent meg a közbeszerzési kiírás a kivitelező kiválasztására. Tolna 2013. január 1-jén lett járási székhely. Ez óriási felelősséggel is jár. Szerencsére a tanuszoda-program keretében a kormánytól kaptunk egy uszodát is. Ez is ebben az épületegyüttesben kapott helyet. Az egyházzal közösen építettünk egy tornapályát, amit bárki használhat. Azt gondolom, példaértékű hasznosítás valósult meg nálunk az egykori laktanya területén.

− Milyen fejlesztések várhatók még a következő időszakban?  

− Befejeztük négy iskola energetikai korszerűsítését, bővítettük és felújítottuk az idősek klubját. Az atomerőműnek létezik egy Jövőnk Energiájáért Alapítványa, ami a környező településeket komoly összeggel támogatja évente. Pályázni kell rá, és nagyon sok fejlesztést az ő segítségükkel hajtottunk végre, például az önkormányzati épületek energetikai korszerűsítését, az óvodák felújítását.  Az utóbbi években járdaépítésre is tudunk pályázni. A városközpontban az összes járda térkő-burkolatot kap. A Magyar Közúttal közösen újítjuk fel a Tolnáról Bogyiszlóra vezető utat, ennek része a Kossuth Lajos utca fejlesztése is.

− Milyen programok, rendezvények várják az ide látogatókat és az itt élőket?

− A város legnagyobb, és mondhatni legsikeresebb rendezvénye a kétnapos Bárka Fesztivál augusztus közepén. Koncertek, gyerekprogramok, halfőző verseny szerepel a repertoárban, emellett bemutatkoznak a helyi amatőr csoportok. Szerencsére a rendezvénybe bekapcsolódtak a környékbeli települések, munkáltatók is. Az a cél, hogy leüljünk és beszélgessünk egymással. Ezt nagyon fontosnak tartom. Járási székhelyként feladatunk, hogy összefogjunk a környező településekkel, a vezetőkkel pedig ne csak társulási üléseken találkozzunk, hanem kötetlenebb formában is.

Május végén tartjuk Tolna Város Napját. Először 1524-ben kaptunk városi rangot, amit elvettek, majd kereken harminc évvel ezelőtt ismét város lettünk. Az idén ezt is ünnepeljük. A Városháza előtti téren kapnak helyet a gyerekrendezvények, a koncertek és a kirakodóvásár. Az ünnepi testületi ülésen pedig átadjuk a város kitüntető díjait.

A 12-es Tolnai Tüzér Osztály csapatzászlajának kalandos története

A hajdani 12-es Tolnai Tüzér Osztály regénybe illően kalandos történetű, a nagyvilágot bejáró csapatzászlaja – ahogy azt a lobogó történetének alábbi részletes leírása bizonyítja – a hazaszeretet, a hűség, a kitartás és a becsület jelképe.

A 12-es Tolnai Tüzér Osztály csapatzászlaját 1942. március 25-én szentelték fel és állították hadrendbe, nagyszabású ünnepség keretében Tolnán. Néhány hónap múlva már a keleti hadszíntéren lobogott.

A 12-es Tolnai Tüzér Osztály 1942. június 13-án indult a mözsi vasútállomásról a keleti hadszíntérre. Hadállásaikat a Donnál, a sustyei hídfőnél foglalták el. Egy régi fotó 1942. szeptember 8-án, Kolomeizevo faluban örökítette meg a zászlót. A keleti fronton történt vészterhes események miatt, – hogy biztosan ne kerülhessen ellenséges kézbe –, a parancsnokság ősszel visszaküldte a lobogót, ami 1942. november 11-én ért haza. A Tolnai 12-es Tüzér Osztály megmaradt katonái 1943. április 30-án tértek vissza Tolnára.

1944. október 30-án a Tolnán maradt pótüteget  Zala megyébe, a déli határsarokra rendelték. 1944. karácsonyán Bérbaltaváron volt a zászló, onnan Dávidházára vitték tovább. Mielőtt beléptek volna a határsávba, a zászlót lebontották a rúdjáról, és összehajtva csomagolták el. A zászlórudat egy helyi lakosnál hagyták, majd február 17-től a dávidházi bíró őrizte. 1945. március 9-én a 12-es pótüteg Bajánsenyén egyesült a 10-es pótüteggel. Ekkor a zászlórudat újra fellobogózták. Ezután a két pótüteg útja szétvált, a zászlót újra lebontották. A zászló 1945. március 31-én Vashidegkútnál átlépte a határt. A menekülés útvonala Radkersburg – Mureck – Strass volt, ahonnan a zászlórudat már nem vihették tovább. Ezért azt egy erdészházban rejtették el. Április 3-21. között a pótüteg tovább hátrált, az útvonal Gamlitz – Leutschasch – Arnfels – Eibiswald – Ruden – Brückl – St. Veil – Klagenfurt – Villach volt. Ott, 1945. május 19-én estek angol fogságba. Az angolok a Weissensteinben lévő fogolytáborba vitték őket. 1945. augusztus 29-én a pótüteg két tiszthelyettese visszament Strassba a zászlórúdért, amit a könnyebb elrejthetőség érdekében kettéfűrészelve hoztak vissza.

A tolnai hadifoglyok utolsó állomása a Villachtól 15 km-re lévő Fürnitz volt, ahol szeptember 18. és november 6. között hadikórházban voltak. 1945. november 6-án onnan szabadultak. A zászlót madi Kovács Dénes főhadnagy vitte magával, aki 1951. november közepéig Villachban lakott. Onnan november 14-én Brémába utazott, majd november végén az Egyesült Államokba hajózott, ott telepedett le.

A zászlót sok éven át, minden év december 4-én, Szent Borbála, a tüzérek védőszentje napján elővette, megtisztította és tisztelgett előtte.

A főhadnagy halála előtt nem sokkal, súlyos betegsége miatt, 1981. október 15-én átadta a zászlót nővérének, Peterdi Mártonnénak, aki azt 1987. január 17-ig őrizte. Ezután került a lobogó egy újabb bajtárshoz, Szomoly István egykori tüzér főhadnagyhoz, aki 1988. november 25-ig őrizte azt. Ezután az Ohio államban élő Terézhalmy Géza, volt tolnai tüzérfőhadnagyhoz került a lobogó. 1995-ben ő is elhunyt, tőle a zászló a főhadnagy özvegyén keresztül fiúkhoz, ifjabb Terézhalmy Gézához, az amerikai haditengerészet nyugalmazott fogorvos ezredeséhez került.

A rendszerváltás után ő kezdeményezte, hogy a zászló hazakerüljön. A szervezésben dr. Kocsis Sándor, az Ohio Military Reserve nyugalmazott ezredese segített, akinek magyar katonai kapcsolatai is voltak. A lobogó 2006. december 4-én, Szent Borbála napján került a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, ahonnan a Hadimúzeumban helyezték el. Dr. Kocsis Sándor néhány év múlva 3 millió forintot küldött a zászló teljes körű restaurálásához. A felújított zászló ezután a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Honvédtisztképző Karának Műveleti Támogató Tanszékére került, 2013. december 4-én dr. Szabó Tibor alezredes, tanszékvezető vette át.

Dr. Terézhalmy Géza 2014-ben vette fel a kapcsolatot levélben a tolnai önkormányzattal, elküldve a városnak a zászlóval kapcsolatos összes forrásanyagot. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a tolnai tüzérek lobogója bő 70 év múltán még egyszer hazalátogasson, egy napra.

Erre 2015. május 29-én került sor, a tolnai város napja nyitó rendezvényeként, katonai külsőségek között, felemelő és látványos ünnepség keretében. Erre az alkalomra Magyarországra látogatott dr. Terézhalmy Géza és dr. Kocsis Sándor is. A vendégek között volt dr. Felházy Sándor ny. ezredes, a NKE volt dékánja és dr. Szabó Tibor alezredes, a NKE tanszékvezetője is.

A helytállás, a bátorság, a hűség jelképe

Végleg hazatért a tüzér lobogó

Regénybe illő a Magyar Királyi 12. tolnai honvéd tábori tüzérosztály csapatzászlajának története. A hetvenhat éve Tolnán megszentelt lobogó megjárta a Don poklát is, több, mint ötven évig az USA-ban őrizték, 2019. szeptember 14-én pedig végleg hazatért Tolnára.

Látványos és felemelő ünnepség során adták át a hajdani tolnai tüzérosztály – a II. világháború idején, 1942 tavaszán megszentelt – csapatzászlaját 2018. szeptember 14-én Tolnán, a Hősök terén. A Tolnai Ifjúsági Fúvószenekar játszotta a térzenét, katonai díszalakulat határozta meg az esemény külsőségeit. A téren a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és más katonai egységek főtisztjei és tisztjei sorakoztak fel a Tolnai járási és a helyi önkormányzati vezetők mellett, szép számú civil érdeklődő körében.

Elsőként Dr. Pohl Árpád dandártábornok, a NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja beszélt. Részletesen felidézte a csapatzászló útját a tolnai megszenteléstől a doni harcmezőn át az Egyesült Államokig, majd vissza Tolnára. Ugyancsak részletesen szólt a tolnai tüzérek a II. világháború hadmozdulataiban történő részvételéről, arról, hogy az egység katonáinak zöme hősi halált halt. De arról is, hogy a doni áttörés után mások mellett a tolnai tüzérek önfeláldozó kitartása mintegy ötvenezer magyar katona életét mentette meg. Szintén részletesen szólt a zászló háború alatti és háború utáni őrzőiről, akiknek köszönhetően a lobogó még ma is épségben megvan.

Appelshoffer Ágnes, Tolna polgármestere beszédében kiemelte: a tolnai tüzérek csapatzászlajának regénybe illő története nem Magyarország II. világháborúban való – akár joggal megkérdőjelezhető – részvételéről szól. Ez a történet valójában az emberi helytállás, az elvekhez való hűség, a meggyőződéshez a legnehezebb, legreménytelenebb helyzetekben történő ragaszkodás „regénye”, a civilek számára is.

A városvezető köszönetet mondott azoknak, aki valamilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy a tolnai tüzérek lobogója végleg Tolnára kerülhetett. Egyben mindenkit biztosított arról, hogy a csapatzászlóra nagyon fognak vigyázni, méltó módon őrizve az alatta szolgáló és a megőrzésében résztvevő katonák és civilek emlékét.

Az ünnepség végén Dr. Pohl Árpád adta át a csapatzászlót Appelshoffer Ágnesnek, majd a polgármester Imre Dezső ny. ezredestől, A Jó Magyar Tüzérekért Alapítvány kuratóriumi elnökétől átvette a tüzérosztály csapatzászlajának történetét tartalmazó kódexet.

A lobogó 2015-ben a város napja alkalmából egy napra Tolnára látogatott, most végleg hazatért. A városháza dísztermében kapott helyet.