Kedves Olvasó!

Sokan paradox működésre vagyunk hajlamosak: feláldozzuk az egészségünket Mammon (azaz a pénzkereset) oltárán – majd, ha megbetegszünk, minden pénzünket odaadnánk azért, hogy visszakaphassuk az egészségünket. Miért van ez így? 

A pszichológiában létezik egy olyan fogalom, hogy „pozitív illúzió”, ami nagyjából azokat a jelenségeket fogja csokorba, melyek szerint úgy gondolkodunk: velünk semmi rossz nem történhet, szerencsésebbek, sikeresebbek és okosabbak vagyunk, mint mások. Mivel az emberek többsége így vélekedik, statisztikailag nem lehet az emberiség 80%-a jobb, mint az átlag. Viszont ez egy nagyon adaptív tulajdonságunk abból a szempontból, hogy a magunk számára jótékonyan torzító rózsaszínű szemüveg nélkül lehet, reggel nem is lenne kedvünk kikelni az ágyból. Pontosabban, amint az elméletet megalkotó szerzőpáros fogalmazott: a depressziós ember az, aki reálisan látja a világot. Viszont az ilyen személy boldogtalan, ezért ezt a „szépítő prizmát”, az optimizmusunkat nem szabad elveszítenünk. 

Mi lehet akkor a megoldás? A prevenció, azaz a megelőzés olyan eszközeivel élni, amelyek a mindennapok során visszajeleznek a számunkra, s rövid időn belül jó érzéssel töltenek el. És, persze, megvalósíthatóak. Hajlamosak vagyunk akkora célt kitűzni magunk elé, például az újévi fogadalmakkal, amire már január harmadikán rájövünk, hogy nem tudjuk megvalósítani. 

Ezért fontos például az életmódba iktatott fizikai aktivitás, egy buszmegállónyi séta, a lifthasználat lépcsőzésre cserélése, esetleg biciklivel járni a munkahelyre, és a hétvégi aktív rekreációs programok stb. A testmozgásra igaz, hogy valóban „fűben-fában orvosságnak” nevezhető, amint azt már az orvostudomány atyja, Hippokratész évezredekkel ezelőtt megfogalmazta: „Általánosságban elmondható, hogy a test minden részének, amelynek funkciója van, mértékkel használva és rendszeres gyakorlással dolgoztatva, egészségessé és jól fejletté válik, lassan öregszik, azonban, ha nem használják és tétlenségre ítélik, hajlamossá válik a betegségekre, visszamarad a fejlődésben és gyorsan öregszik.”.

Az inaktív életmód egészségkárosító hatása oly mértékben körvonalazódott mára, hogy gyakran hívják „néma ellenségnek” vagy „ülő halál szindrómának” is, mivel a homo sapiens genetikailag, biológiailag nem napi tizenöt órás ücsörgésre lett tervezve, hanem gyaloglásra, vadászatra, gyűjtögetésre – azaz testmozgásra. 

A rendszeres fizikai aktivitás a test közel minden belső rendszerére kihat, így megelőző, fenntartó és fejlesztő hatása folytán valamennyi életkorban egyaránt jelentős szerepet tölthet be a fizikai és a mentális egészség megőrzésében. A fizikai aktivitás és a vele szoros összefüggésben álló kardiorespirátoros fittség férfiak és nők esetében egyaránt a halálozási és a megbetegedési arány alacsonyabb szintjével jár. Kevesen tudják, de például a depresszió legjobb terápiájának számít, emellett a stresszkezelés egyik leghatásosabb módja. Ma már közismert, hogy mindannyian egyfajta genetikai hajlammal születünk bizonyos betegségekre, azonban az, hogy életünk során ez megjelenik-e, attól függ, mennyire sikerül a stresszt kiszűrni az életünkből (diatézis-stressz modell), illetve például a testedzés által tompítani,

kezelhetővé tenni. A 110 éves Varga Lajosné Irma néni szavait idézve, amit a hosszú élet titkáról az őt faggató újságírók gyűrűjében ajánlott: „Sokat kell sportolni, keveset idegeskedni, és meg kell becsülni az emberek szeretetét.”

Dr. Hevesi Krisztina

egyetemi adjunktus, ELTE PPK

sport- és egészségfejlesztő

szakpszichológus