Csík János köszöntője

Csík János

Kedves Olvasó!

Szűkebb hazám a Kiskunság, Kecskeméten születtem. Bár sokfelé sodort később az élet, a lelkem mélyén mindvégig itthon maradtam. Gyermekkorom a városi léthez kötött, ám a Szabadszállás környéki tanyavilágban élő nagyszüleim révén hamar megismertem a falusi emberek életét. A náluk töltött nyaraktól megkaptam a földművelésnek, az állatok tartásának soha nem múló örömét, a családi ünnepek, a disznótorok, a lakodalmas mulatságok hangulatát, melyek során akkoriban még énekeltek az emberek. 

Akaratlanul is belecsöppentem tehát a népzene csodálatos világába, s ennek folytán nem véletlen az sem, hogy szülővárosomban egészen felnőtt koromig tagja voltam egy néptáncegyüttesnek. Mivel édesapám szorgalmazta, hogy tanuljak meg hangszeren játszani, hamarosan átszálltam a népzenészek hajójára. Kezdetben klasszikus hegedűt tanultam, de mivel erősen érdeklődtem a Kiskunság népzenei hagyományai, majd később a tágabb környék, végül a határainkon túli népdalok iránt, sok településre eljutottam, nótákat gyűjtöttem és tanultam. 

Soha nem felejtem a kalocsai és bajai Duna Menti Folklórfesztiválok hangulatát, jó néhány életre szóló barátságot kötöttem azokban a városokban, és muzsikáltam például a méltán híres bajai Gemenc Táncegyüttesnek, de gyakran megfordultam táncházakban és népzenei fesztiválokon is.

1988-ban alapítottuk meg a Csík zenekart azzal a céllal, hogy másokat is megismertessünk a magyar népzenével. Olyan utat jártunk be az elmúlt bő három évtizedben, amelyre vidéki, Bács-Kiskun megyei bandaként álmunkban sem gondoltunk volna. A Prima Primissima Díj, a Magyar Örökség Díj, vagy éppen a Kossuth-díj nem csupán az együttes tagjai számára, hanem a népzenét kedvelő honfitársaink számára is büszkeség lehet. 

Kedves Olvasó, higgye el nekem, érdemes ellátogatni erre a vidékre, Kecskeméttől Kiskunhalason át Bajáig, a természeti tájak szépsége, a jófajta borok és nem utolsósorban a népművészeti értékek okán. 

Csík János

Magyar Örökség, Prima Primissima és Kossuth-díjas népzenész