Bozsik Péter köszöntője
Kedves Olvasó!
Bár nem a vármegyében születtem, mégis bizonyos fokig zalainak érzem magam. Ennek kettős oka van: egyrészt Zalaegerszegen értem el szakmai pályafutásom egyik legnagyobb sikerét, másrészt pedig több éven át itt éltem ezen a csodaszép vidéken. A futball hozott engem Zalaegerszegre. Ennek az előzménye az volt, hogy 2001 tavaszán egy nagyon jó szezont teljesítettünk a Vasassal. Menet közben vettem át a csapatot, amely akkor a hetedik helyen állt a bajnokságban, de aztán sikerült felkapaszkodnunk a dobogóra.
A szerződésem akkor nyáron járt le a Vasasnál, s ekkor kerestek meg a zalaegerszegiek. Ezt a lehetőséget alighanem a Mészáros Zoltán, Nagy Ferenc párosnak köszönhettem. Korábban csak annyi kapcsolatom volt Zalaegerszeggel, hogy valamikor még a Honvéd ificsapatával jártam itt.
Nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, mert tudtam, Zalaegerszegen komoly hagyományai vannak a labdarúgásnak, és a nézők is nagyon szeretik a csapatot. A zalaegerszegi szerződésem aláírása után már az első edzéseken éreztem, hogy sok van a csapatban, s úgy gondoltam, hogy a bajnoki dobogó itt sem elérhetetlen cél.
A srácok jól fogadták az elképzeléseimet, hamar kiderült, hogy eredményesen tudunk együtt dolgozni, s ehhez minden segítséget megkaptunk a stáb tagjaitól is. Nem csak én, de a vezetés is optimista volt, ők is bíztak abban, hogy sikerül elcsípni a dobogót, miközben a szakma és a közvélemény még az első hatba sem várt bennünket.
Végül sikerült a tervet alaposan túlteljesítenünk, megnyertük a bajnokságot! Ez számomra egy óriási szakmai siker volt, visszaigazolta futballfilozófiám helyességét. Szavakkal leírhatatlan az az élmény, amit akkor éreztem, amikor az utolsó fordulóban, a Fradi elleni döntetlennel biztossá vált a bajnoki címünk. Fergeteges volt a hangulat mind a stadionban, mind pedig a mérkőzés utáni ünnepségen a Városháza előtti téren.
A bajnoki cím megszerzése egyben azt is jelentette, hogy kijutottunk a nemzetközi porondra, ahol a horvát bajnok legyőzését követően egy igazi nagy csapattal, a Manchester Uniteddel kerültünk szembe. Azt nagyon sajnálom, hogy velük nem Zalaegerszegen, hanem Budapesten játszhattunk, de a stadionunk akkor még nem volt alkalmas nemzetközi mérkőzés megrendezésére. Annyi előny azért volt ebből is, hogy többen láthatták a meccset. Ami tény: úgy mentünk ki a pályára, hogy három százaléknál nagyobb esélyünk nincsen a továbbjutásra. Ebben a helyzetben azt kértem a fiúktól, hogy a technikai tudásukat mutassák meg. A csapat tagjai, Urbán Flóri, Kenesei Krisztián, Ljubojevics, Egressy Gabi, Szamosi Tomi, Molnár Balázs és a többiek mind-mind technikás futballisták voltak. A taktikánk az volt, hogy visszalassítsuk a játékot a mi ritmusunkra, s arra törekedtünk, hogy legyen minél többet nálunk a labda, és váratlan támadásokkal igyekeztünk meglepni az ellenfelet. Ez a budapesti meccsen tökéletesen bejött, hiszen sikerült egy gólt rúgnunk, és ezzel nyerni tudtunk. Igaz, szerencsénk is volt, rúgtak kapufát, akadtak ziccereik is, de végül is gólt nem kaptunk.
A családommal együtt nagyon jól éreztük magunkat a megyében, ezért itt maradtunk még egy időre akkor is, amikor már máshol dolgoztam. Hol is lakhat Zalában egy fociedző? Természetesen Csatár községben. Ezen a gyönyörű településen hatalmas szeretet és tisztelet vett körül bennünket. Nagyon jó viszonyban voltunk az ott élő emberekkel, akik pillanatok alatt befogadtak bennünket, hamar otthonra leltünk közöttük. Nem bántuk meg az ott töltött éveket, de az élet útjai kifürkészhetetlenek, ezért sajnos váltanunk kellett.
Zala vármegyébe bármikor szívesen jövök vissza, a régi ismerősökkel mind a mai napig tartom a kapcsolatot. Természetesen figyelemmel kísérem a ZTE bajnoki szereplését is. Legutóbb tavaly nyár elején jártam Zalaegerszegen. Ekkor volt a huszadik évfordulója a bajnoki cím megszerzésének. A Milan elleni meccs előtt volt egy kisebb ünnepség, ami alkalmat adott egy kis emlékidézésre.
A futballtól az edzősködés után sem szakadtam el, jelenleg szakértőként dolgozom a televízió sportműsoraiban, jelen vagyok az üzleti életben, ahol viszem tovább a vállalkozásaimat.
Bozsik Péter,
a ZTE 2002. évi bajnokcsapatának edzője,
egykori szövetségi kapitány