Szombathelyen születtem, Bagodon, Veszprémen és Észak-Karolinán át vezetett az utam Budapestre, ahol jelenleg élek. Bagodon gyerekeskedtem, s a szüleim már egészen kicsi koromban elvittek Zalaegerszegre, babaúszásra. Hamar kiderült, hogy nem félek a víztől, és jó adottságokkal rendelkezem az úszáshoz. Miután a nővérem már a nagyobb csoportban úszott, kivertem a hisztit, hogy én is oda akarok menni. Máté János oktató megértette a helyzetemet, soron kívül fogadott, s külön foglalkozott velem. Nála tanultam meg az alapokat.

   Innen a következő lépcső a Zalaegerszegi Úszó Klub volt, ahol Horváth Tamásnál már a szó szoros értelmében edzettem, aztán pedig versenyezni kezdtem. A korosztályos versenyeken egyre-másra értem el a sikereket. A következő edzőm Horváth Csaba volt, az ő keze alatt dolgoztam 2019-ig. Ő vette észre, hogy nekem alapból a hosszabb számok fekszenek jobban: medencében a 800, az 1500, valamint a nyíltvízi úszás. A nyíltvízi úszásban aztán gyorsan jöttek a nemzetközi sikerek is. Itt dőlt el végül az, hogy ez lesz a fő irány a számomra.

   A pályafutásomban 2020-ban kis híján törés következett be. Sok probléma jött össze, amit akkor nem nagyon tudtam kezelni. A koronavírus-járvány miatti lezárások okán megszakadt a szokásos körforgás: az úszás, a suli meg a többiek. Ettől besokallt a szervezetem, jött egy pánikbetegség, majd gyomorproblémák és hasonlók. Akkor úgy volt, abbahagyom az úszást, miután nyolc hónapot kihagytam.

   Ekkor ültünk le Horváth Csabával, hogy megbeszéljük a „hogyan tovább?”-ot. Lehetőségként felmerült a helyváltoztatás gondolata. Az edzőm kereste meg a Veszprémi Úszó Klubban a sikeres úszóedzőt, Szokolai Lászlót, aki befogadott engem. Veszprémben kerültem bele abba körforgásba, ami megadta számomra a továbblépés lehetőségét, s új távlatokat nyitott a pályafutásomban. Ráadásul ott volt Rasovszky Kristóf is, akire én példaképként mindig is felnéztem. Versenyzői kapcsolatunk azután fokozatosan barátsággá alakult.

   Nagy öröm volt számomra, hogy a párizsi olimpián együtt versenyezhettünk. Nekem hatalmas élmény volt az olimpiai részvétel. Viszont úgy gondoltam, ha már ott vagyok, akkor jó lenne valami nagyot alakítani. Ez sikerült is, miután első olimpiámon mindjárt felléphettem a dobogó harmadik fokára. Szeretném, ha sokan követhetnék a példámat, ezért úgy döntöttem, hogy az olimpiai szereplésért kapott plusz juttatásomat felajánlom fiatal sportolók támogatására. Az utánpótlásból néhány versenyzőt kívánok ily módon segíteni céljaik elérésében. Eredményeiknek ugyanúgy örülök majd, mint a saját sikereimnek. Át tudom érezni a helyzetüket, miután a visszatéréshez én is rengeteg segítséget kaptam.

Az olimpia után megkerestek az FTC-től, hogy igazoljak át hozzájuk. Én elfogadtam az ajánlatukat, de azzal a feltétellel, hogy továbbra is Szokolai László legyen az edzőm.

   Időközben kimentem az USA-ba fél évre. Igaz, a tervek szerint négy évet töltöttem volna kint, de aztán nagy csalódás ért ott. Nem volt olyan a program, amire számítottam, nem volt olyan profi a hosszútávúszás, mint itthon, ezért hazatértem, s úgy döntöttem, itthon folytatom majd egyetemi tanulmányaimat is.

   Január óta Kutasi Gergely irányításával a Fradiban folytatom a felkészülést a versenyekre. Nagyon jó csapatba kerültem, hiszen itt úszik Rasovszky Kristóf és a párom, Fábián Bettina is. Természetesen szeretnék ott lenni Los Angelesben is az olimpián.  Akkor leszek abban az életkorban, amikor a legjobb teljesítményre lehetek képes, ezért én ezt gondolnám a pályafutásom csúcsának.

   Azt azonban soha nem feledem el, hogy honnan indultam. Bagod jelenti nekem a gyermekkoromat, a családomat, a nyugalmat. Ez egy olyan hely, ahol nagyon kedves emberek laknak. Ez egy biztos pont, ahová mindig hazamehetek, igaz, erre viszonylag ritkán van lehetőségem. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy a település díszpolgárává választottak.

Betlehem Dávid

olimpiai bronz-, világbajnoki ezüstérmes,

Európa-bajnok úszó