„Az igazán fontos események a szívekben történnek”

Székesegyház

Advent heteiben, a közelgő karácsonyi ünnepkörre való csöndes felkészülés napjaiban kértük meg Székely János teológus atyát, a Szombathelyi Egyházmegye püspökét, hogy néhány kérdésünkre adott válaszaival segítsen bennünket ahhoz, hogy megtisztult lélekkel ünnepelhessünk.

‒ Melyek voltak az idei esztendő legfontosabb eseményei az egyházmegye életében?

‒ Minden évben vannak nagy, látványos események, melyekre sokan felfigyelnek. Az egyház fontos feladata a gyermekek, a fiatalok nevelése. Nagyon sok energiát fordítunk erre. A szülőknek igen nagy bizalma van az egyházi óvodák és iskolák felé, ezért a legtöbb oktatási intézményünkben nagy a túljelentkezés. Idén átvettük a kemenesszentpéteri és a kemeneshőgyészi óvodát, bővítettük a sárvári Szent László és a zalaegerszegi Mindszenty katolikus iskolákat, bővítettük a szombathelyi Brenner Óvodát. Egyházmegyénknek Szent Márton lelkülete szerint szívügye a betegek, az idősek, a szenvedők, a szegények megsegítése is. Átvettük a Zalaegerszegi Idősek Otthonát, és hozzáfogtunk megszervezni a kórházi beteglátogatást az egyházmegye területén lévő minden kórházban. 

Elkezdtem a plébániák vizitációját, és dolgozunk az egyházmegye pasztorális tervén. A látványos események mellett azonban még fontosabbak az emberi szívekben történt változások, csodák. Az egyik nyári ifjúsági táborunk 150 fiatal résztvevője szívet melengető beszámolókat írt arról, hogy milyen hatalmas élmény volt számukra a templomi éjszakai szentségimádás, a gyönyörű énekek, Isten jelenlétének és szeretetének átélése. Csodaszép az is, amikor egy nagylelkű adakozó jóvoltából egy széthullás szélén álló szegény család lakhatáshoz jut, megmenekül. Csoda az is, amikor egy súlyos beteg mosollyal, reménnyel tudja hordozni a betegsége keresztjét. Az igazán fontos események a szívekben történnek.

‒ Hogyan látja a hitoktatás jelenét és jövőjét?

‒ Vas és Zala megyében a hittanra beíratott gyerekek száma jóval az országos átlag fölött van. Sajnos nagy többségük az általános iskola végeztével elszakad a hit gyakorlásától. Úgy gondolom, hogy a hitoktatásnak, a bérmálási felkészítésnek nem szabad csak hittanórákból állnia. Sok iskolai órán túlmenő foglalkozásra van szükség ahhoz, hogy a gyermek megérezze, átélje, hogy a hittan nem egy tantárgy, nem csupán a nagyszülők által elvárt kötelesség, hanem találkozás az Élő Istennel, egy nagyon is boldogító és szép életforma. Szeretném, ha a hittanos fiatalok gyakran segítenének időseknek, szegényeknek. Szeretném, ha élő, baráti közösségeket alkotnának, melyeket az atyák és a hitoktatók mellett elsősorban fiatalok vezetnének. Szeretném, ha részt vennének nyári táborokon, zarándoklatokon, melyek talán életre szóló nyomot hagynak majd a lelkükben.

‒ Önt Ferenc pápa 2017 nyarán nevezte ki megyéspüspökké. Püspök úr milyen célokat tűzött önmaga elé?

‒ Nem érkeztem kész, részletes programokkal. Mindenekelőtt megismerni és szolgálni szeretném ezt az egyházmegyét, az itt élőket. Tervem volt, hogy minél hamarabb minden atyát személyesen meglátogatok, a lehető legegyszerűbb módon. Ez meg is történt. Nagyon sokat kaptam az atyák őszinte és mély beszámolóiból az életükről, hivatásukról, szüleikről, nehézségeikről és örömeikről. Szeretném ezt a szálat a jövőben is ápolni, megőrizni, mélyíteni. Főként ezt szolgálja az idén megkezdett vizitációs látogatások sora. Szeretném, ha minél több világi apostol is beállna az evangélium hirdetőinek sorába. Ezt szolgálja a lektorok és akolitusok kiképzése és felavatása.  Idén 28 akolitust avattunk fel, akik az ottani plébániájukon közösségek vezetői, az atyák segítői lesznek. Olyan nagyszerű emberek ők, akik szép családi életükkel, becsületes munkájukkal, a közösségükért végzett önkéntes szolgálatukkal nagyon sokak megbecsülését kivívták, és így az evangélium hirdetésében nagymértékben tudják segíteni, erősíteni a papok szolgálatát. 

‒ Milyen gondolatokat osztana meg olvasóinkkal a közelgő karácsonyi ünnepkör alkalmával?

‒ Karácsonykor a világ rohanása néhány napra lecsendesedik. A családok odaállnak a ragyogó karácsonyfa köré, körbeülik az ünnepi asztalt. Néhány napra kinyílik sok emberi szív a szeretet titka, Isten felé.

Így írja a Bölcsesség könyve: „Amikor a mindenségre mély csend borult, és az éjszaka sietős útjának közepén tartott, Mindenható Szava harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén…” (Bölcs 18,14-15). Isten csendben érkezett. Ma is azok számára nyílik meg a karácsony titka, akik tudnak elcsendesedni, meghallani az Ő halk kopogását a lelkük ajtaján, ajtót nyitni Neki.

A karácsony arra is jó alkalom, hogy kifejezzük szeretetünket egymás iránt. Milyen szép lenne, ha az ajándék mellé a férjek és feleségek egy kis levelet is odatennének a házastársuknak arról, hogy mi mindent szeretnek benne, hogy kérik az ő bocsánatát az év során elkövetett hibáikért, arról, hogy mi mindenért hálásak neki.

Kívánom az egyházmegye minden családjának, idősebb testvéreinknek, a fiataloknak, a gyermekeknek, paptestvéreimnek, szerzeteseknek, papnövendékeinknek hogy ilyen igazi karácsonyunk legyen: ne csak szavakban, hanem a valóságban is befogadjuk az érkező Üdvözítőt.