A magyar turizmus előtt változatlanul nagy lehetőségek állnak mind Budapest, mind a vidék tekintetében – fogalmazott a szakma közeli jövőjéről Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke. Reményeik szerint egyre színvonalasabb szolgáltatási palettával találkozhatnak majd a vendégek a hazai szállodákban.

– A turizmusban még mindig fontos viszonyítási alap maradt a járvány előtti állapot, az akkor elért eredmények?

– Most már inkább a 2023-as évhez kezdünk viszonyítani, mert az ugyan még nem érte el a 2019-es szintet, de megközelítette. Azt gondoljuk, idén reális esély, hogy ténylegesen elérjük az akkori eredményeket. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a 2019-es minden idők legerősebb turisztikai éve volt Magyarországon. 

A külföldi vendégforgalom adataira a légiforgalom számaiból lehet leginkább következtetni. Az idei első negyedévben a légiforgalom számai jobbak, mint 2019-ben. Változatlanul Németország és az Egyesült Királyság vezet vendégszámban, bár visszaestek a korábbihoz képest. Sok ország teljesít magasan. Izrael például a tavaly októberi eseményekig már az első három között szerepelt. Bízunk benne, hogy visszaerősödik az izraeli turizmus, s erre már látunk jeleket. Kínában a járvány után sokáig egyáltalán nem indultak légijáratok, most egyre inkább kezd magához térni az ország. Folyamatosan javul a légi összeköttetés Budapest és Kína között. A következő időszakra nézve ebben szintén nagy lehetőség rejlik. A környező országokból érkezők száma is emelkedik. A repülőtér tervezett megvásárlása bizonyosan pozitívan hat a magyarországi beutazó turizmusra. A direkt járatok alakulását befolyásoló marketingösszeg a korábbinál jóval magasabb lesz. A meglévő járatok frekvenciájának sűrítése is sokat számít majd. Most is vannak olyan helyek, ahonnan többen jönnének, viszont nincs elegendő járat. 

– Hogyan alakul a külföldi és belföldi vendégek aránya? Mi befolyásolhatja a vendégszámokat?

– Azt lehet mondani, hogy a Covid előtt a külföldi és belföldi vendégéjszakák száma nagyságrendileg 50-50 százalék volt. Ez mára nagyjából vissza is állt. Természetesen az országon belül változó az arány. A külföldi vendégek nagy része Budapestet választja, a belföldiek célpontjainál pedig drasztikus változások nincsenek, csak apróbbak. Ugyanaz a 8-12 település áll a rangsor élén, egymást váltogatva. Tavaly nehéz volt a helyzetünk, mert a magas infláció ellenére sem lehetett annyival emelni az árakat, hogy kompenzálják az inflációt. Túléltük ezt a nehézséget. Az energiaárak is normális szintre kerültek. A legtöbb helyen béremelés történt az év elején, átlagosan tíz százalékról beszélhetünk. Nem lehetetlen, hogy év közben még kell a béreket emelni, ami elképesztően nagy költséget jelent a mi szempontunkból. Van, ahol az összköltség egyharmadánál is magasabb a bérköltség. Nem gondolom, hogy idén egy számjegyűnél magasabb átlagos áremelés történne. 

Mi azt gondoljuk – a kormánnyal egyetértésben –, hogy a SZÉP-kártya formálja leginkább a belföldi turizmust. Legalább a forgalom negyedét SZÉP-kártya költések alapján veszik igénybe. Nemcsak a szállodáknál, a vendéglátásban is nagyon fontos szerepet játszik a kártyás költés. Úgy tűnik, a kormány folyamatosan figyelemmel kíséri, hogyan tudná még kedvezőbbé tenni ezt a hatást. Reméljük, hogy növekedni fog az összeg, amit a munkáltatók erre tudnak fordítani. A szakmának is ez a kérése. Az emberek megszokták, hogy van SZÉP-kártya, örömmel használják, terveznek vele.

– Megjelennek újfajta speciális igények a vendégek részéről? Milyen kihívást jelent ez a szakma számára?

– Nem nevezhető speciális igénynek, hiszen tulajdonképpen az érvényesül, ami az élet más területein, hogy mindenki mindent egyre gyorsabban akar megkapni. Senki nem akar semmire várni egyetlen pillanatot sem. A fiatalok már ebbe születtek bele, de az előző generációk is megszokták az azonnaliságot, hogy ha valamit kívánnak, az néhány másodperc múlva ott is legyen. Ahol lehetőség van a szakmán belül a digitalizációra, ott meg kell valósítani, hogy minél hamarabb megkapja a választ a vendég, rögtön tudja, mihez hogyan juthat hozzá. Folyamatos fejlődés szükséges, mert senki nem vár semmire. Nemzetközi szinten egyáltalán nem vagyunk lemaradva, bár értelemszerűen vannak olyan szálláshelyek, ahol akad pótolnivaló. Nagy a szórás. Erre mindenkinek figyelmet kell fordítania, hiszen elemi érdek, a vendég ugyanis oda megy, ahol gyorsan kap választ a kérdéseire. 

Újfajta programokat nem nyújtanak a szálláshelyek, a településeken viszont sokfajta program születik, és ez szerencsésen alakítja a szálláshelyek helyzetét. Fontos, hogy ahol adott a szálláshely, a vendéglátás, programot is találjon a vendég. Így lehet összerakni a turizmust. Egyre több polgármester ismeri fel, mekkora lehetőség rejlik a turizmusban. Nagyon magas szinten startolt az aktív turizmus, amelynek legfőbb letéteményese a kerékpáros turizmus. Az utóbbi években jelentős fejlődés zajlott, sok kerékpárút épült. Fiatalnak, középkorúnak, idősnek egyaránt nagyon fontos, meghatározó aktív programot jelenthet a nyaralás során. A járvány idején elindult „az ismerjük meg jobban hazánkat” gondolat, rákényszerültek az emberek, nem lehetett távolabbra utazni. Amennyiben lehet a járvány „pozitív hozadékáról” beszélni, akkor ki kell emelni, hogy sokan rájöttek, milyen fantasztikus helyek vannak Magyarországon, és milyen sok a programlehetőség. Több helyszín összefogására is találunk példákat. Egy pozitív kezdeményezést említenék a közelmúltból: márciusban zajlott a Taste Balaton, egy tíznapos gasztro- és kulturális fesztivál, amely összefogta a balatoni régió legjobb éttermeit, szállásait és kulturális eseményeit. Be lehetett járni a Balatont egy gasztrotúra útvonalán. 

– Küzdenek munkaerőgondokkal? 

– Úgy fogalmaznék: a helyzet nem jó, de sokkal jobb, mint korábban. A járvány utáni válságot, amikor rengetegen elhagyták az ágazatot, sikerült átvészelni, és sok munkavállalót tudtunk visszacsábítani az ágazatba. A kollégák közül néhányan elkezdtek harmadik világbeli munkaerővel dolgozni. Ez csekély számot jelent, nem ez a jellemző, mindenki szeretne hazai munkaerőt alkalmazni. Ugyanakkor a minőségi és a mennyiségi hiányt is le kell küzdeni. A külföldi munkaerő alkalmazásakor tudjuk, hogy két évig biztosan számíthatunk rájuk. A szezonkezdet mindig nehéz, sajnos működik a „ráígérés”, magasabb bérrel csábítanak egymástól a cégek. Továbbra is lesznek megoldandó problémák, de nagy gondokkal nem kell szembenéznünk.