A víziközmű-szolgáltatás helyzete Dél-Pest megyében

Vízmű

Hazánkban a víziközmű-ellátás és -szolgáltatás kérdései uniós csatlakozásunkat követően fokozottan előtérbe kerültek. Minderről a Dél-Pest Megyei Víziközmű Szolgáltató Zrt. (DPMV) elnök-vezérigazgatójával, Sárosi Istvánnal beszélgetünk.

− A rendszerváltást, majd az európai uniós csatlakozásunkat követően hogyan alakult a víziközmű-ellátás helyzete Pest megyében?

− 1993. január elsejével négy Pest megyei település, Gyál, Vecsés, Maglód és Mende megalakította a Gyál és Vidéke Vízügyi Kft.-t, majd a társaság a szolgáltatást rövidesen kiterjesztette Péterire és Üllőre is. Jóllehet, szinte a nulláról indultunk, de a folyamatos gép- és eszközbeszerzések révén egyre korszerűbb szolgáltatásokat tudnunk nyújtani az érintett településeken élők számára. Azonban a 2011. évi 209. törvény oly módon szabályozta a víziközmű-szolgáltatást, hogy minimum 150 ezer, úgynevezett „felhasználói egyenértékkel” kell rendelkeznie a szolgáltató cégnek ahhoz, hogy akkreditációt kapjon a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól. A felhasználói egyenérték egyfajta mutatószám, amely a víziközmű-szolgáltatást igénybe vevő felhasználók számát – víziközmű-szolgáltatási ágazatonként, a felhasználók kapacitásigényeire figyelemmel – egy képlet alapján egységesen fejezi ki. Nos, Pest megyében az önkormányzati víziközmű-cégek közül senkinek sem volt ennyi. Nekünk volt a legtöbb, 62 500.

− Mit tettek, mit tehettek ebben a helyzetben?

− Befogadtuk a megye déli részén lévő kisebb szolgáltatókat, s így elértük a 200 ezer körüli felhasználói egyenértéket. Ekkor jött létre a DPMV Zrt., amely ma 21 Pest megyei település víziközmű-ellátását biztosítja. Gondot okoz viszont a zrt.-nek, hogy az említett törvény befagyasztotta a vízdíjakat, ami azt jelenti, hogy mi ma is a 2011. december 30-án érvényben lévő szolgáltatási tarifákat alkalmazzuk. Tovább nehezíti a helyzetünket, hogy időközben kirótták a szolgáltatókra a vezetékadót, ami folyóméterenként 150 forint. A rezsicsökkentés hozzávetőlegesen 10 százalékkal csökkenti a bevételeinket, az energiahivatalnak pedig – energetikai támogatás címén − 40 millió forintot kell befizetnünk évente. Mindez a DPMV Zrt.-nek körülbelül 800 millió forint mínuszt jelent évente. Ilyen alacsony vízdíjak mellett, melyeket egyébként régebben az önkormányzatok is alacsonyan tartottak, mivel azok meghatározása önkormányzati jogkörben volt, és figyelembe vették a lakosság érdekeit, lehetetlen rentábilisan gazdálkodnunk. Immár annak is örülnünk kell, hogy a korábbi, 200 millió forintot is meghaladó veszteségünket tavaly sikerült százmillió alá szorítanunk. Csökkentettük a dolgozói létszámot, de nem elbocsátásokkal, hanem úgy, hogy a nyugdíjba vonuló munkatársak helyett nem vettünk fel újakat. Komolyabb beruházásokra és fejlesztésekre azonban nincsenek forrásaink.

− Az elmondottak dacára a DPMV Zrt. az illetékességi területén hogyan és milyen színvonalon képes biztosítani a víziközmű-ellátást?

− A hozzánk tartozó településeken komplex víziközmű-szolgáltatásokat nyújtunk. Jó minőségű ivóvíz-szolgáltatást, szennyvíz-elvezetést és szennyvíztisztítást végzünk, ürítjük és tisztítjuk az emésztőaknákat, bekötési és hálózatépítési teendőket is ellátunk. Gyakorlatilag felöleljük a víziközmű-szolgáltatás teljes spektrumát.

− E nehéz anyagi helyzet ellenére történtek-e beruházások az elmúlt esztendőkben?

− Természetesen a lehetőségeinkhez képest történtek beruházások, persze ezek többnyire európai uniós pályázatokból megvalósuló fejlesztések voltak. A vízminőség-javító program keretében Kerepes, Kistarcsa, Taksony, Délegyháza, Kiskunlacháza és Üllő településeken megújult a vízhálózat. Itt kell megjegyeznem, hogy a víziközmű-cégek nem pályázhatnak uniós támogatásra, csak az önkormányzatok. A települési önkormányzatok folyamatosan pályáznak, s ha sikerrel, akkor mi segítünk nekik a kivitelezésben.

fotó: Skuta Vilmos