A Mátraverebély–Szentkút Nemzeti Kegyhely
A kegyhely a magyar−szlovák határ mentén, többnemzetiségű területen található, hasonlóan számos egykori, ferencesek által vezetett kegyhelyhez, melyek mindig is a különféle népek találkozóhelyei, a népnyelvi prédikációk színhelyei voltak. Orosz Lórántnak, a szentkúti közösség és a búcsújáróhely vezetőjének vendégei voltunk.
A szentkúti kegyhely eredete a történelem homályába vész. Azonban minden kegyhelynek léteznek olyan alapító eseményei, amelyeket az egyház utóbb jóváhagy és befogad.
Az egyik ilyen történet Szent László királyunkhoz fűződik, aki a Cserhát keleti lankáin harcolt a kunokkal, ám katonáit csillapíthatatlan szomjúság gyötörte. Ezt látván a király egy sziklára ütött a lándzsájával, mire abból víz fakadt. Ez a forrás a mai napig szivárog a Szent László-hasadékban. A szentkúti kegyhely másik alapító eseménye a néma pásztorfiú meggyógyulása. A Szűzanya megjelent előtte egy tölgyfa koronájában, s azt mondta a pásztorfiúnak, hogy a fa gyökerénél fakadó forrásból igyon, és akkor beszélni fog. S valóban így történt. Ez a kút szintén fennmaradt, s állandó szinten tartja a vizét, sőt bőven pótolja azt, bárki bármennyit merít is belőle.
Az első feljegyzés 1215-ből való, s arról ad hírt, meséli Orosz Lóránt, hogy hívők sokasága zarándokolt a szent kúthoz.
A történelem során a kegyhelynek különböző korszakai voltak, a kora középkorban már ismert zarándokhely volt, csakúgy a török hódoltság alatt is, amit igazolnak a török hatóságok engedélyei. Az oszmán uralom alól való felszabadulást követően felvirágzott a kegyhely, ekkor épült a mostani templom és a kolostor. Szentkút évszázadokon át elsősorban a palóc vidék búcsújáróhelye volt, ám Trianon után az Alföld déli részéről is ide zarándokoltak, s a kegyhely lassan országos jelentőségűvé vált. A két világháború között oly nagyon megnövekedett a zarándokok száma, hogy jelentősebb fejlesztések történtek, zarándokszállásokat emeltek és papi lelkigyakorlatos ház épült. A 90-es évek elejétől kezdve fokozatosan tovább mélyült és szélesedett a gyalogos zarándoklatok hagyománya, egyre távolabbról érkeztek processziós csoportok Szentkútra. 2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás a búcsújáróhelyet Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította. 2013-ban a vallási turizmus elősegítése érdekében sikeresen pályáztak európai uniós támogatásra, s azt kormányzati forrásokkal kiegészítve megújulhatott a kegyhely jelentős része, új szállások épültek, hogy immár 21. századi szinten lehessen kiszolgálni azt a körülbelül 190-200 ezer vendéget, aki évente ellátogat a Mátraverebély−Szentkút Nemzeti Kegyhegyre. A tervezett további fejlesztések a kegyhely családbaráttá és még szebbé tételét célozzák. Az itt szolgáló ferences közösség négy főből áll − ők színvonalas liturgiákkal, az adventi vasárnapokon és a teljes karácsonyi ünnepkörben is a szentmisék előtt és alatt gyóntatással várják a zarándokokat.