Szerepet kapott a közlekedésben, szállításban, mezőgazdasági munkában, később a sport „eszközévé” vált. A ló évezredek óta társa az embernek, a lovaglás jótékony hatással van a testre s a lélekre egyaránt.

Sok szó esik arról, hogy a rendszeres mozgás az életünk szinte minden területére jótékony hatást gyakorol, s különösen igaz ez, ha mindezt szabad levegőn végezzük. A lovaglás „hozzáadott értéke” az, hogy ebben egy élő, saját akarattal rendelkező élőlény a társunk.

A lovaglás a mozgáskoordináció fejlesztésén túl erősíti az izmokat, a reflexeket amellett, hogy – mint minden más testmozgás – javítja a vérkeringést. A ló nagyon jól átmozgatja, megdolgoztatja a gerinc tartásáért felelős izmokat. Ennek okán a ló gyógyításban betöltött szerepe eleinte mozgásterápiára korlátozódott, később a gyógypedagógiában is szerephez jutott, mert felismerték ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás fejlesztő, nevelő célzatú hatását. Napjainkban már a pszichológiai hatásokra épülő állat-asszisztálta terápiában is fontos szerepük van a lovaknak.

A lovaglás a fizikai és mentális egészség megőrzésének vitathatatlanul kiváló eszköze. Erdőt, mezőt járni egyedül vagy jó társaságban egyaránt kellemes, de páratlanná attól válik, ha az ember egy önálló akaratú lénnyel együttműködve, annak minden rezdülésére figyelve teszi ezt hol kényelmesen andalogva, hol tüzes vágtában. Vavyan Fable magyar írónő szavaival élve: a lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle.