A Hudák viselet fogalom a szakmában

A Mesterremek- és Prima Primissima-díjas Hudák Mariann iparművész 1989 óta működteti Csorváson, az egykori Reck-kúriában viseletkészítő műhelyét. A családi vállalkozás ruhakölteményei iránt nem csupán idehaza, hanem külföldön is egyre nagyobb az érdeklődés. 

– Mivel foglalkozik a viseletkészítő? Mennyiben különbözik az ő mestersége az „egyszerű” divattervező munkájától?

– Sokan még csak nem is sejtik, hogy a viseletkészítés milyen szerteágazó feladatokat jelent a  művelője számára. Mindenekelőtt jól kell varrni, s közben persze érteni ahhoz, hogy miképpen lehet a hagyományos népviseleteket, azok autentikus szabásvonalait hozzáigazítani a mai elvárásokhoz, a mai divathoz, a mai illatokhoz, illatszerekhez. Nagyon szépek például a régi, autentikus parasztingek, de ma már nemigen lehet ezeket hordani a hétköznapokban. Ám azok hagyományos szabásvonalait használni tudom a mai divattrendeknél is. Mindeközben élek a mai ruhaanyagok előnyeivel, ugyanis a régi anyagok akkoriban megállták a helyüket, de napjainkban már másmilyenekhez szoktunk hozzá. A hagyományt ötvözzük a korszerűvel, s talán ez a viseletkészítés lényege. A ruháink iránt nagy az érdeklődés, szinte a világ minden táján vannak vásárlóink.

– Hogy kezdődött és hogyan alakult később Csorváson a Hudák Család Kéziszövő és Varró Műhelyének története?

– Az ipari műemlék jellegű szövőműhelyünkben régi, lyukkártyával vezérelt szövőszékeken szövünk időtálló anyagokat lenből, kenderből és pamutból. Az egész dolog anyukám szőnyegszövésével kezdődött, vagy még régebben, amikor, mivel ükanyám nem bírta a napot, ükapám készített neki egy szövőszéket otthoni munkához.         

   Anyukám egy szövőszéket akart venni a tótkomlósi háziipari szövetkezetben, ahol éppen kiárusították a szövőszékeket, és hazajött tizenöttel. Azóta is ezeken szövünk gyönyörű, egyedi, csíkritmussal díszített szőtteseket, és hagyományos tótkomlósi mintákat, gránátalmást, x-mintást és sima vásznakat. Jómagam függönnyel kezdtem, majd lányruhákkal folytattam, mert nekem nem volt ilyen, a két bátyámtól örököltem az öltözeteiket. A gimnázium után a Magyar Divat Intézetben és Düsseldorfban, a Müller Szabászakadémián tanultam a szakmát. A népi szabást Békéscsabán a Népművészeti Egyesületnél sajátítottam el, a szerkesztést, modellezést, tervezést pedig szintén a Magyar Divat Intézetben. Elsősorban magyar polgári és nemesi viseleteket készítünk. Mondhatni, ez az szakterületem. Nekem ezek tetszenek, gyönyörű viseletek. Szerintem a Kárpá medence egyik legszebb viselete a magyar. Mi azon dolgozunk, hogy újra felfrissüljön, divatba jöjjön, és szerencsére sikerrel járunk, egyre nagyobb az érdeklődés. 

– Milyen anyagokat használnak? Könnyű megtalálni az „igazit”?

–  A vászon az alapja mindennek, de a selymek, a brokátok, a santungok, az angol szövetek mind-mind alkalmasak a viseletkészítésre, hiszen a gyönyörű viseleteinkre nagy hatással volt a környező országok ruhái, a királyi udvarok divatjai. A miénk pedig más országokéra. Pekingben járva például találkoztam az egyszerű magyar Bocskai viselettel. Ezt el is mondtam, és igazat adtak nekem. A magyarázat erre az, hogy Dzsingisz kán az európai hódító hadjáratai során ilyen díszítésű kaftánokat rabolt, és aztán ezeket beépítették a saját viseletükbe. 

   Sokfelé jutnak el viseleteink, kézműves kiállításokra, vásárokra, szakmai előadásokra. Mi méretre készítjük a ruháinkat. A leggyönyörűbbek bordó bársonyból készülnek arany zsinórral – erről ismernek fel. A kelendőbbek egyszerűbb vonalvezetésűek, fekete alappal, fekete zsinórral. Mindig viszünk legalább száz ruhát magunkkal, s mindegyik egyedi darab. Az én forradalmi újításom az oldalt-fűző, ezzel 3-4 méretet át lehet hidalni. Ha nem sikerül, próba alapján készítjük el a ruhákat. Az utóbbi években különleges eseményekre is meghívnak bennünket. Ruhabemutatókat is tartunk, az egy-másfél órás rendezvényeinken száz ruhát mutatunk be. 

– Akadnak követőik?

– Másolnak sokan, nem bánom, csak tegyék azt jól. Mi alaposan előkészülünk minden új termékünkre, kutatunk, a zsinórmotívumokat például egészen a turáni magyar ornamentikáig visszamenőleg feltártuk. Képzéseket, workshopokat is tervezünk a felújított szőtteskúriánkban, s amint a vírushelyzet engedi, beindítjuk ezeket neves szakmai előadókkal. Az egész családom a viseletekkel áll kapcsolatban. Anyukám a szőttesek művésze, én „szétszabom”, amit ő sző, a két bátyám a műszaki területen segít, működtetik a gépeket, logisztikai munkát végeznek. 

HUDÁK MARIANN

1978-ban született Orosházán. Budapesten a Magyar Divat Intézetben nőiruha-szerkesztést és modellezést tanult, gyermekkori vágyódása a szép ruhák iránt itt kezdett beteljesedni. Megtanulta méretre szerkeszteni az áhított darabot. Otthon gyerekkorától kezdve varrt ruhákat. 

A családi szövőműhelyben alkot egyedi tervezésű, a Népi Iparművészeti Tanács és Lektorátus által zsűrizett ruhákat nőknek és férfiaknak. Sok hazai és nemzetközi kiállításon, ruhabemutatón vett részt. Az Alpok–Adria Nemzetközi szépségverseny regionális és országos versenyeire rendszeresen készít ruhákat. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban félévesönálló kiállítást rendeztek viseleteiből. 

A sok év alatt számtalan oklevél és díj gyűlt össze: Mesterremek-díj, Prímadíj, Nemzetközi Textiles Konferencia Díja, Expo díjak, Legjobb hazai kézműves termék díja, Év Vállalkozója Díj. AHungaricum Center tagja, a helyi és a Nemzeti Értéktár Bizottság is jegyzékébe vette fel munkáit.