A világörökség részévé vált első magyar nemzeti park területén a Társaság természetvédelmi fenntartási feladatokat végez. Kérdéseinkre Fülöp Bernadett, a Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezetője válaszolt.

– A Hortobágy a Világörökség része. Ez Közép-Európa legnagyobb füves pusztája, természeti adottságai ideálisak a külterjes állattartás számára. Hogyan tudják ezt a természeti értéket, a Hortobágy eredeti arculatát megvédeni, és alkalmassá tenni ma is arra, hogy őshonos állatok éljenek itt?

– Szerencsések vagyunk. Csupán az elődök munkáját kell folytatnunk, amely a pásztoroló legeltetésre alapozott állattartás. Ez annyit tesz, hogy a jószágok kora tavasztól késő őszig járják a legelőket a pásztorok kíséretében. A pásztoraink sok esetben többgenerációs pásztorcsaládokból származnak, így szakmai tudásuk megkérdőjelezhetetlen. Mindemellett a területek természetvédelmi értékeinek megőrzése érdekében szorosan együttműködünk a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel a legelők vegetációjának megőrzése céljából.

– Milyen állatok élnek most ezen a területen?

– A Hortobágyi Nemzeti Park területén belül Társaságunk hétezer hektár területet kezel azok őshonos állataival együtt. Az őshonos fajták állandó tenyészlétszáma 1500 magyar szürkemarha, 200 bivaly, 1100 racka juh, 450 merinó juh, 230 noniusz ló, és ezeknek a jószágoknak a szaporulata. Ez idén közel 700 egyedet tett ki a szarvasmarha-, közel ezret a juh- és 55 egyedet a lóágazatban. A tenyésztőmunkánkhoz hozzátartozik a magyarszürke-ágazatban a bikanevelés. Jelenleg is nagy létszámú növendék bika felnevelése folyik a Magyar Szürkemarha Tenyésztő Egyesület megbízásából.

– A teljes nevük: Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kft. Hogyan különül el tevékenységükben a természetvédelem és az állattenyésztés?

– Egyáltalán nem különül el. Azt szoktuk mondani, hogy a tevékenységünket nagyon jól leírja a Társaság elnevezése, mivel természetvédelmi célú területkezelést végzünk őshonos magyar háziállatfajokkal, amivel nem csak a puszta állapotát védjük, de biztosítjuk ezen őshonos fajták genetikai értékeinek megőrzését. Az általunk tenyésztett fajták tenyésztő szervezeteivel és a Debreceni Egyetem szakembereivel folyamatosan kapcsolatot tartunk a génállomány lehető legjobb fenntartása érdekében.

– Az állattenyésztés mellett jelentős a növénytermesztési részlegük is. Gyakorlatilag az itt élő állatok számára saját erőből termelik meg a takarmányt?

– Részben igen. A Társaság gazdálkodásában lévő állatállomány mérete jelentős. Azt mondhatjuk, hogy valamennyi fajta esetében az ország legnagyobb tenyészetei közé tartozunk. Ez az állatállomány-létszám a genetikai sokszínűség fenntartása és a tenyészállatok folyamatos minőségi javítása érdekében szükséges. Ugyanakkor ekkora létszámot pusztán a saját területeken megtermelt takarmánnyal nem tudunk ellátni, így szükséges a takarmány egy részét megvásárolnunk.

– Kiemelt feladatuknak tekintik a pásztorkultúra ápolását, fenntartását is, ami elválaszthatatlan a Hortobágytól. Milyen eszközökkel, módszerekkel lehet továbbadni a mai embereknek ezt a hagyományt?

– Ahogy már utaltam rá, a pásztoroló legeltetéses állattartásra alapozott tenyésztés kiemelt fontosságú, melynek valóban elválaszthatatlan elemei a pásztorok munkájához kapcsolódó kulturális értékek. Azok az évszázados hagyománnyal rendelkező eszközök (karikás ostor, gulyásbot, juhászkampó), amiket a mai napig használnak, azok a ruhadarabok (kalap, szűr, nagybunda, bő ujjú ing, pitykés lajbi), amelyeket akár a mindennapi munkában, akár az ünnepi alkalmakon viselnek.

   A pásztoraink egytől egyig büszkék a tudásukra, munkájukra, örömmel mutatják meg és mesélnek ezekről az értékekről a különböző rendezvényeken. Évente több alkalommal testközelből ismerkedhetnek meg az érdeklődők a pásztorkultúra elemeivel. Ezeken a rendezvényeken nem csupán pásztorainktól hallhatnak a vendégek a Hortobágyhoz köthető hagyományokról, hanem igyekszünk például olyan kézműveseknek lehetőséget adni, akik szintén ehhez a kultúrkörhöz köthetőek, vagy éppen néptánccsoportoknak biztosítunk megjelenési lehetőséget. És nemcsak a pásztoreszközökben, viseletekben jelenítjük meg a hagyományt, hanem a gasztronómia területén is. Társaságunk üzemelteti a Hortobágyi Csárdát, ahol saját állatállományból származó húsalapanyagokból készült ételeket kóstolhatják az ide látogatók. Ugyanezt az általunk szervezett rendezvényeken is megtalálhatják.

   A Hortobágyi Csárda egy-két hónap kivételével egész évben nyitva tart. A január-február hónap a karbantartás időszaka, amely fontos abból a szempontból, hogy méltó módon tudjuk üzemeltetni ezt a 320 éves, műemlék védettség alatt álló patinás épületet.

   És nem csupán Hortobágyon mutatjuk be értékeinket, évente több alkalommal találkozhatnak pásztorainkkal, ételeinkkel az ország különböző részein megrendezett eseményeken. Társaságunk kezdeményezésére került több pásztoreszköz a Hungarikum értékpiramis különböző szintjére. Külön büszkék vagyunk arra, hogy ott lehettünk a karikás ostor hungarikummá nyilvánítását kezdeményezők között.

– Miért fontos a Behajtási Ünnep?

– A Behajtási és Kihajtási Ünnepséget Társaságunk 2004 óta rendezi meg. Évről évre többen látogatnak el erre a rendezvényre, idén a Behajtási Ünnepségen körülbelül nyolcezer látogatónk volt annak ellenére, hogy rendhagyó módon nem a hortobágyi vásártéren volt megrendezve, hanem a Mátai Ménes telephelyén, amely a Társaság székhelye. De egyben lótenyésztési központunk is, emellett pedig egy gyönyörű idegenforgalmi kiindulópont, pusztai kilátással.

   Azért volt szükség idén a rendhagyó helyszínre, mert a hortobágyi vásártér egy európai uniós pályázati forrásnak köszönhetően teljesen megújul. Ennek a fejlesztésnek a konzorciumvezetői vagyunk, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal és Hortobágy Község Önkormányzatával közösen zárjuk idén a projektet. Ez a fejlesztés érintette a Pusztai Állatparkot is, amely szintén a mi tulajdonunkban van, a Mátai Ménest, továbbá az eszközbeszerzéseken kívül a központi bemutatótér különböző elemei újultak meg, úgymint a Pásztormúzeum, a Látogatóközpont és a teljes vásártér.

– Mit jelképez ezen a rendezvényen a pásztortűz meggyújtása, és kik az Örökös Pásztorok, akik ezt a feladatot idén ellátták?

– A pásztortűzzel a pásztorok azokra az elhunyt pásztorokra és elhullott jószágokra emlékeznek, akik már az égi legelőn vannak. A pásztortüzet hagyományosan az Örökös Pásztorok gyújtják meg.

   Az alapítók szándéka a Hortobágy térségében több évtizedes, példaértékű munkát végző pásztorok munkájának elismerése volt, hogy az elkövetkezendő nemzedékek számára például szolgáljanak, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a puszta arculata csak a természettel együtt élő emberek munkáján keresztül tartható fenn. Az 1999-ben elnyert világörökségi címről is tudni kell, hogy kultúrtáj kategóriában nyerte azt el a Puszta.

   Nemcsak idős, hanem fiatal pásztoraink is kiemelt szerepet vállalnak a világon egyedülálló pásztorkultúra hagyományának és a pásztortársadalom nemzedékeken átívelő tudásának megőrzésében, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy 2022-ben „A hortobágyi pásztorok hagyományos tudása” a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe került.

– Ezenkívül milyen rendezvényekkel őrzik és ápolják a hortobágyi puszta világhírű hagyományát?

– Ahogyan említettem, állattenyésztéssel foglalkozunk, ahol a természetvédelmet és a génmegőrzést mindig szem előtt tartjuk. Azonban nem csupán ezek a közhasznú feladataink, hanem a hagyományőrzés is, ami szervesen kapcsolódik az általunk végzett munkához.

   A Hortobágyi Puszta 1999 óta a világörökség része. Ezt a címet nem kizárólag a táj, hanem a természet és ember együttműködéseként értelmezett kultúrtáj kategóriában nyerte el. Tehát a világörökségi cím a pásztorok nélkül nem lenne. Mindannyiónknak fontos a nemzeti értékeink, kulturális örökségünk megőrzése, de nekünk, állami szervezetként nemcsak szívügyünk, hanem kötelességünk is.

   Négy nagyrendezvényen mutatjuk be ezeket az értékeket az év során. A Hortobágyi Lovasnapok 55 éves múltra tekint vissza, minden évben készülünk valamilyen különlegességgel. Az 56. Lovasnapok reményeink szerint egyben ménesfesztivál is lesz, ahol az állami ménesek képviseltethetik majd magukat, és a sport, a hagyomány és a szórakoztatás mellett szakmai töltetet is kap a rendezvény. Emellett Szent György napja körül a Kihajtási Ünnepséget rendezzük meg, amelyre nagyon készülünk, mert a rendezvény helyszíne teljesen megújult idén, igazán méltóvá vált egy világörökségi helyszínhez.

   Szent Dömötör napján minden évben Behajtási Ünnepséget rendezünk, s ennek szerves része a Darufesztivál a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak köszönhetően, továbbá egy nagyon színvonalas kézműves vásár az önkormányzat jóvoltából. Ez a három szervezet a rendezvények, a pályázatok és a hétköznapi munkavégzés során is nagyon szoros együttműködésben van.

   Egy kisebb, családiasabb, rendezvényünk a Gulyásverseny, amelynek a Pusztai Állatpark ad helyet tavasszal. Ez a verseny a gulyásokról szól, és a versenyszámok virtusnak tűnnek, nagyon izgalmasak, azonban azt kell tudni, hogy a feladatok mindegyike a gulyások mindennapi munkáját mutatja be, úgymint jószág-lekötés, pányvadobás, vízhúzás stb.

– Tapasztalataik szerint a pusztai életnek ma is erős a turisztikai vonzereje?

– Igen. Egyrészt a 40 éve működő pusztai fogatozás programjainkon sokan vesznek részt. 2020–2021 járványidőszaka után újra növekszik a látogatók száma. Az idei évben közel húszezer vendéget vittünk ki a pusztába, ahol megcsodálhatták a lovakat, a szürke marhákat, a racka juhokat és nem utolsósorban a pásztorokat. Azt látjuk, hogy a rendezvényeink látogatószáma az elmúlt években többszörösére emelkedett. Egyre több vendég érkezik az eseményeinkre, és kifizetődőnek látszik az a törekvésünk is, hogy a programkínálatban megjelennek a családi programok, így egyre több család érkezik hozzánk, aminek külön örülünk.