Az ország leghosszabb ideje hivatalban lévő megyei vezetője Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Önkormányzatának elnöke.  Az újabb hétéves uniós ciklusra komoly fejlesztési terveket fogalmaztak meg annak érdekében, hogy növeljék a Himnusz földjének megtartó erejét. A vármegyei közgyűlés elnökétől kértünk interjút.

– Hogyan befolyásolja a hétköznapokat, illetve milyen terhet jelent az, hogy a szomszédban háború dúl? 

– A háború kitörésekor megmozdultak a határmenti települések. A közösségek egy emberként segítették a menekülteket, nem volt szükség felhívásokra. Aztán bekapcsolódtak az önkormányzatok, segélyszervezetek. Hatalmas szolidaritást tapasztaltam. Felemelő volt! Nem a mi felelősségünk, feladatunk a menekültellátás, de amit tudtunk, megtettük: segítettünk pénzadománnyal, szervezéssel. A Tisza Európai Területi Társulásunk például, amely hat éve alakult, nem ezzel a céllal ugyan, de kivette a részét ebből a munkából. Gyűjtöttek adományokat, koordinálták a nemzetközi felajánlásokat, magyar nyelvtanfolyamokat szerveztek. Nem azért tettük, de örömmel tölt el bennünket, hogy megkaptuk a Kárpátalja kormányzója elismerését, amit a közelmúltban Kijevben vettünk át. 

– Szabolcs-Szatmárt mezőgazdasággal foglalkozó térségként tartják számon. Mégis adódik a kérdés: milyen a vármegye ipara? 

– A mezőgazdasági termelés volumene napjainkban is növekszik, ám az ipar és a szolgáltatások fejlődése miatt a jelentősége visszaszorulóban van. A vármegye kiveszi részét Magyarország újra iparosításából, különösen amióta megvannak ehhez az infrastrukturális adottságok: autópálya, logisztikai fejlesztések, vasútfelújítások.

   Vármegye-szerte sok a műanyagipari beruházás és vállalkozás, aminek zászlóshajója a Lego Nyíregyházán. Mátészalkán a mechatronikai ipar vetette meg a lábát, az Unilever pedig nagy volumenű logisztikai fejlesztést hajtott végre, itt épült raktára egész Kelet-Európát ellátja. A logisztika fontos kitörési pont, jelentős befektetői szándékokat tapasztaltunk, ám ez a háború miatt megakadt, reméljük, csak időlegesen. 

   Az eddig elmondottak az egy lakosra jutó beruházások tekintetében a vármegyei rangsorban a 15. helyre voltak elegendők.  A KSH adatai szerint, ugyancsak az egy lakosra vetített ipari termelés tekintetében 2022-ben az országos átlag alatt teljesítettünk. Ugyanakkor fontos tény, hogy 2010-hez mérten az ipari termelés mértéke több mint négyszeresére nőtt.  A gazdasági szervezetek 2022. évi 293 milliárd forint értékű új beruházása 17%-kal felülmúlta az egy évvel korábbit, miközben országosan 2%-os csökkenés történt. A teljesítmény növekedése csak két vármegyében volt az itteninél nagyobb. A beruházások 54%-át a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások kezdeményezték. A beruházások gazdasági áganként viszonylag koncentráltak voltak. A fejlesztési források 51%-át a feldolgozóiparban, 13%-át a mezőgazdaságban, 7,7%-át a szállítás-raktározásban használták fel.  Ki kell emelni vármegyénk centrumának és decentrumainak ipari fejlesztéseit, az ipari parkjaiban működő nagyberuházókat. Nemcsak a bővítések fontosak, hanem az itt jelenlévő beruházók megtartása is. 

   Ipari parkok infrastrukturális és energetikai fejlesztéseit célzó milliárdos beruházások valósultak meg többek között Nyíregyházán, Mátészalkán és Nyírbátorban is. Egyre fontosabb a turizmus, amely a természetközeli élményekre és a történelmi emlékekre épül. Bízunk a további fejlődésben.

– Melyek a legnagyobb eredményei a területfejlesztésnek, és mit tartalmaz a mostani uniós ciklusra vonatkozó koncepció?

– Az elmúlt hét évben a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból több mint 150 milliárd forint értékű fejlesztés valósult meg. Megújultak a közintézményeink, bölcsődék, óvodák, iskolák, idősellátó intézmények épültek. Az ipari parkok, iparterületek fejlesztésére a vármegye több mint 9 milliárd forintot ruházott be. A következő hét évben is hasonló nagyságrendben gondolkodunk. Prioritás a csapadékvíz-rendezés, az ipari parkok fejlesztése, új munkahelyek létrehozása, illetve a régiek megtartása, az energetikai korszerűsítés.  

   Ki kell emelnem egy beruházást, ami ugyan nem TOP-os forrásból valósul meg, de nagyon fontos a vármegye számára. Ez az Észak-Nyírség vízellátásának fejlesztése. Az éghajlatváltozás nyomán megjelentek az elsivatagosodás jelei. Ezt akarjuk megállítani oly módon, hogy igyekszünk a Tisza vizét minél tovább az országhatáron belül tartani, megemelni a talajvízszintet, vizes élőhelyeket kialakítani, az elődeink által megépített csatornákat megtölteni. A tervezést már a tavalyi aszályos évet megelőzően elkezdtük. A projekt nagyságrendjét jól jelzi, hogy csak a KEOP-forrásból megvalósuló tervezés 2,9 milliárd forintba kerül. 

   Számos határon túl átnyúló programban veszünk részt. Egy magyar–román projektben több mint húsz műemléktemplom újult meg, Kárpátalján pedig európai uniós forrásból jelentős kormányzati támogatással hulladéklerakót építünk, hogy csökkentsük a Tiszán érkező hulladék mennyiségét.

– Folyamatos és fontos cél a felzárkóztatás. Hol állnak a megyék rangsorában? 

– A miénk a harmadik legnépesebb vármegye. A népességfogyás lakosságarányos mértéke tavaly kedvezőbb volt az országos átlagnál. Azon három vármegye egyike vagyunk, ahol többen születtek 2022-ben, mint az előző évben. A mi leszakadásunk oka alapvetően még mindig Trianonban keresendő. Addig a vármegye az ország közepe volt, akkor viszont a perifériára került. Ezért is fontosak a határon átnyúló kapcsolatok. Alapvető stratégia a leszakadás megállítása. Ebben értünk el sikereket, és magunkhoz mérve sokat fejlődtünk. 

– Olyan vonzó vármegyét akarunk, ahol jó élni és jól lehet élni – fogalmaz az önkormányzat honlapján. Hol tartanak ennek megvalósításában?

– Az itt élőknek fontos a helyi identitás, a szülőföldhöz ragaszkodás. Ezen a földön, Szatmárcsekén jegyezte le Kölcsey Ferenc a Himnusz utolsó sorait 200 évvel ezelőtt. Az évforduló ünnepségsorozata nálunk kezdődött, a nyitóprogramon Orvbán Viktor miniszterelnök is részt vett. Kölcsey e földön papírra vetett sorai a haza, a szülőföld szeretetére tanítanak. A mi célunk az, hogy mindent elkövessünk, hogy itt otthont teremtsünk a gyerekeinknek. Az életminőségben, a szolgáltatásokban – egészségügy, oktatás, infrastruktúra – sikerült látványosabb eredményt elérni, mint a gazdasági mutatókban. De ez is volt az alapvető célunk, hiszen akkor bízhatunk abban, hogy a fiataljaink nem mennek külföldre vagy az ország szerencsésebb területeire, ha az életminőséget javítani tudjuk.