Kiemelt nemzeti értéket képvisel a nyíregyházi Cantemus kóruscsalád. Nemzetközi elismertségére és a magyar kormánytól kapott támogatásra alapozva töretlenül építik tovább a jövőnek a Kodály-módszerre alapozott zenei nevelést. Erről beszélgettünk Szabó Dénes igazgatóval egy jeles évforduló kapcsán.

– Idén 25 éves a Cantemus Vegyeskar. Milyen programokkal lepik meg a közönséget, és hogyan ünnepelnek a kóruscsaláddal, közösen a lánykarral és a gyermekkarral?

– Intézményünk igen büszke a kórusokra, bár a legidősebbek már lassan az 50 éves évfordulót fogják ünnepelni. Ha annak idején nem vagyunk annyira szerények, akkor tavaly is ünnepelhettük volna, mert 1972-ben már működött a kórus, két év múlva pedig már nagy híre volt. De az első igazi nagy siker 1975-ben érkezett, amikor az Éneklő ifjúság versenyében a legjobbak közé kerültünk. Az volt az igazi születésnap, bár így veszítettünk három évet. 

   A Pro Musica leánykar is túl van már a 30 éven, és sorban született a többi kórus, a vegyeskarra épült rá a teljes mozgalom, annak van idén az évfordulója. Ennek kapcsán nagyot gondoltunk, és nemcsak egyetlen hangversenyt szerveztünk, hanem egy négyrészes sorozat mutatja be a vegyeskar hihetetlen fejlődését.

   Elsőként május 20-án ünnepi koncertet adtunk a vállaji katolikus templomban, ahol Rahmanyinov Vesperását mutattuk be nagy sikerrel. A kar vezetője, Szabó Soma rajongásig szereti ezt, a szerző életében is kiemelkedő művet. Ezt követően június 24-én az itteni iskolában fogunk ünnepelni a meghívott vendégekkel és a családtagokkal együtt. Ebből egy nagy, nosztalgikus találkozás lesz. Ősszel pedig, október 21-én Thomas Tallis negyvenszólamú hatalmas kórusműve csendül fel előadásunkban. Először én vezényeltem ezt a monumentális művet, és Japánban is betanítottam. Nagyon izgalmas mű, extatikus az énekesek és a karmester számára is. Végül november 4-én a budapesti közönségnek a Szépművészeti Múzeum egyik termében adunk ünnepi koncertet.

– Hány látogatója van a Cantemus Digitális Koncertteremnek, s tudható-e, hogy az ország és a világ mely tájairól hallgatják ily módon a kórusmuzsikát?

– A Digitális Koncerttermünket 2021 decemberében a karácsonyi koncertünkkel indítottuk, ami akkor rögtön elérte 4200-as megtekintési számot. Ez az érdeklődés tovább nőtt 2022. évben hiszen 16 400 megtekintést szolgált ki ez a felületünk. A tendencia a 2023. évre pedig több mint 20 000 megtekintést vetít előre. A megtekintési számok több mint a felét külföldről generálták, 21 országot beleértve. A világ minden részéről származó, majdnem  1000 hűséges felhasználónk van, akik rendszeresen követik koncertjeinket a felvételeket megtekintve de ez a szám egy fesztivál évet nézve több tízszeresére is nőhet,  köszönhetően annak, hogy a COVID számunkra is kinyitotta a digitális világ ezen kapuját.

– Mi az, ami Kodály Zoltán kórusnevelő elveiből örökérvényű? 

– Minden! Az elvek nem fakultak, nem vesztették el aktualitásukat. A fontos alapelvek, sarkalatos törvények jelen vannak most is. A legfontosabb az, hogy a magyar emberek magyar népdalokon nevelkedjenek, már kora ifjúságukban találkozzanak a zenével, hogy megtapasztalják a zene szeretetét. Ebből a szempontból most talán hullámvölgyben vagyunk, pedig a világ összes agytudósa azt mondja, hogy a zenetanulást nagyon korán el kell kezdeni. Rejtély, hogy Kodály ezt honnan tudta, hiszen neki nem voltak kísérletei, amikkel igazolhatta volna az agysejtek változását a zene hatására. Sokaknál tűnik úgy, hogy a kodályos gyerek okosabb, mert az agysejtjei jobban tudnak egymással kommunikálni. 

– A kodályi elvek gyakorlati megvalósítása változott-e az idők folyamán?

– Nem változott, és én ezt azért állíthatom, mert ezt a módszert gyakorlom már 53 éve. Kodály elveinek fontos alappillére, hogy ez az iskola nem egyszerű zeneiskola. Kodálynak ennél magasztosabb elvei voltak, ő a régi görög időket tartotta mérvadónak, amikor a test és a lélek fejlesztése egyformán fontos volt. 

   Kodály pontosan tudta, hogy mennyire fontos a mindennapos éneklés. Sajnos máig nem valósult meg az az álma, hogy mindegyik iskolának „énekes iskolának” kellene lennie. A Kodály-elvek között szerepel a nyitottság a világra, a más művészetekre. Ő magyar nyelvből doktorált, mi pedig a társművészeteket is becsempésszük az oktatásba. Hagyomány, hogy a külföldi fellépéseinket úgy szervezem, hogy felfedezzük a társművészeti alkotásokat is.

– Mennyire tépázta meg a COVID-járvány a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál és Karvezetői Mesterkurzus hagyományát? Idén megrendezik a programot?

– Súlyos csapást mért ránk a járvány, talán legnagyobb pusztítást az alapiskolában okozta, két esztendőt nyomorított meg. Ha jártak is az iskolába a gyerekek, szigorú szabályok voltak, leszoktak a közös munkáról, a tanári jelenlétről, ami pedig ebben az életkorban rendkívül fontos. Muszáj a jelenléti oktatást megoldani az iskolákban. A Cantemus Kórusfesztivált kétévente rendezzük meg, és még tavaly is változtatni kellett az utolsó pillanatban a fellépők listáján, mert kevés énekkar tudott teljes létszámban, folyamatosan dolgozni, gyakorolni. Jövőre szeretnénk ismét megrendezni, de addig is megyünk Katalóniába, Barcelonába, ott is éledezik a kórusélet. Bemutatókat tartunk Spanyolországban, én pedig tanítom a katalánokat.

– Milyen élmény volt részt venni a Kodály „Hangzó összkiadás” sorozat koncertjein, a zeneszerző születésének 140. évfordulóján?

– Nagyon érdekes volt a Magyar Rádiónak ez a vállalkozása. Nevezetesen az, hogy a hangfelvételek steril világát megtoldják egy másikkal, azzal, hogy közönség előtt, hangversenyszerűen vegyük fel a műveket, mert így más az atmoszféra. Erre a felvételre bennünket is kiválasztottak, 70 percet énekeltünk. Nehéz műveket kaptunk, de nagy örömmel tettünk eleget a felkérésnek.

– Hány egykori kórustagból lett országos vagy nemzetközi hírű zenei előadóművész?

– Az a fontos, hogy szeressenek énekelni a gyerekek, mert ezzel jelentős érzelmi fejlődésen mennek át. A karban történő énekléssel megtanulják a társadalmi szolidaritást. Nem tartjuk számon, hogy ki lett hivatásos művész, de tudjuk, hogy nagyon sokan zenetanárként folytatják. Látjuk a zenészeket a különböző zenekarokban a nagyvilágban sokfelé. Még olyan tanítványom is volt, aki az Oscar díjátadó gálának lett a hangmérnöke, mert olyan kivételesen jó a hallása.

– Elégedettek-e az utánpótlással?

– Igen, irigylésre méltóan jó ebbe az iskolába járni, nagy ajándék azoknak, akik idekerülnek. Azt szoktam mondani, ez az utolsó remény iskolája, más, mint a többi, más gyerekek nevelkednek itt, látjuk ezt a középiskolás visszajelzésekből. De itt tanítani is életre szóló élmény. Aki ilyen teremtő atmoszférában dolgozik, az megfogta az Isten lábát.

– A legkisebbekkel sajátos módon igyekeznek megszerettetni az éneklést: rajzpályázatot hirdettek, Petrovics Emil zeneszerző dalaira várták a rajzokat. Hány pályamunka érkezett, és milyen sikere volt a programot lezáró Mese Zene koncertnek?

– Különleges alkalom volt. A zenei műveket feltettük az internetre, s ez alapján készültek a pályamunkák. Sok rajz érkezett, ebből szakértői zsűri válogatta ki győzteseket, amiket a koncerten kivetítőn lehetett látni. A Mese Zene koncert váratlan, frenetikus siker lett, még meghirdetése előtt az összes jegy elkelt, ezért duplázni kellett. Harmadikat már nem csináltunk, hanem a Digitális Koncertteremben lehetett meghallgatni.