A bányaipari múlttal bíró Salgótarján a tudásalapú jövő felé tart
A nógrádi megyeszékhely már nem az a bányaváros, mint aminek korábban számított, hanem egy tudásalapú iparra épülő, a fiataljaira odafigyelő, izgalmas város. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester joggal büszke a városára.
Mit várnak a 2014–2020-as európai uniós ciklustól?
Mi nem a mannát várjuk a következő uniós ciklustól és a szabad vállalkozási zónától.
Csupán azt reméljük, hogy azok, akik itt élnek, lehetőséget kapnak arra, hogy továbblépjenek, amiben természetesen mi is teljes erőnkkel támogatjuk őket. Üdvözöltük a kormány döntését, miszerint az uniós fejlesztési források 60 százalékát a gazdaság élénkítésére kell fordítani. Úgy gondolom, az is nagyon fontos, hogy a megyei jogú városok is részesülhessenek támogatásban a gazdaság élénkítéséhez, hiszen biztosítaniuk kell a városban lévő cégek fejlesztéseihez az infrastruktúrát.
Milyen cégekre számítanak Salgótarjánban?
Elsősorban továbbra is azokra a cégekre, vállalkozásokra számítunk, amelyek már régebb óta jelen vannak Salgótarjánban, fejlesztéseket hajtottak itt végre, s hosszú távú partnereink.
Nem véletlen, hogy ezekkel a cégekkel sorra kötjük a partnerségi stratégiai megállapodásokat. Most pedig egy új lehetőséget is kínálunk a számukra: a tervezett fejlesztéseik összefoglalóját feltölthetik a honlapunkra, az erre a célra kialakított felületre, mi pedig az ötleteik alapján határozzuk meg a városi stratégiát. Sok más önkormányzat fordítva gondolkodik, és felülről dönti el a fejlesztés irányát. Mi azonban szeretnénk megtudni, hogy milyen fejlesztésekben látják a jövőt a nálunk működő vállalkozások. Ez azt is befolyásolhatja, hogy milyen uniós pályázatokat nyújtunk be: mi mint önkormányzat elsősorban olyan beruházásokat igyekszünk előmozdítani, amelyek illeszkednek a stratégiai fontosságú vállalkozások terveihez.
Milyen profilú vállalkozások határozzák meg jelenleg Salgótarján iparát?
Régen a nehézipar kapta a legnagyobb hangsúlyt, azonban napjainkban inkább a tudásalapú ipart szeretnénk előtérbe helyezni. Ebben a kontextusban gondolkozunk most a járműipari klaszter létrehozásán is. Örömmel fogadtuk, hogy az ipari parkunkban megtelepedett cégek erőteljesen fejlesztik a vállalkozásaikat. A belga Sinia bútorgyár már a kutatás-fejlesztési központját is Salgótarjánba telepítette. A Mikropakk műanyag-fröccsöntő cég is telephelyet alapított nálunk.
A másik fő irány a városban hagyományosnak számító – százhúsz éves múltra visszatekintő – üveggyártás újraélesztése, amelyben sikerrel is jártunk. Az önkormányzati erőfeszítésnek és a kormányzati támogatásnak köszönhetően, egy közel 200 millió forintos beruházás eredményeképpen 2012 decemberében egy új öblösüveggyárat avathattunk, ami tavaly Magyar Termék Nagydíjat kapott. Komoly fejlesztések történtek a másik üveggyárban, a Salgglasban is, ahol autók szélvédői készülnek. A megyei önkormányzat és a Semmelweis Egyetem pedig éppen az elmúlt hetekben írt alá együttműködési megállapodást, melyben többek között egy üvegipari kutatóhely létrehozásáról is szó van, amely természetesen Salgótarjánban kap majd helyet. Üvegipari szakemberek és mérnökök felsőfokú képzése is folyhatna itt.
Hol és kik használják majd az öblösüveggyár termékeit?
Pozitív eredménnyel kecsegtető tárgyalásokat folytattam magyar borászokkal, akikkel együtt mi is azt szeretnénk, hogy a magyar bor magyar palackokba kerülhessen. Hogy ez megvalósulhasson, ahhoz arra van szükség, hogy az üveggyár tovább erősödjön. Egyelőre kézi jellegű munka folyik a gyárban, de ha sikerül olyan befektetőket találnunk, akik finanszírozzák a mintegy négymilliárd forintos beruházást, akkor akár az év második felében megkezdődhet a gépi gyártás is, ami egyébként kétszázötven-háromszáz ember számára teremthet majd munkát. Ez nagyon jó hír, hiszen egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy megoldódjon Salgótarján legfőbb problémája, a munkanélküliség.