Kedves Olvasó!

A szüleim a Pest megyei Kartalon laktak, ám én – mivel ez volt a közelben – a hatvani kórházban születtem, majd 18 éves koromig Gödöllőn éltünk. A tanárképző főiskolára – történelem-énekzene szakra viszont már Egerbe jártam, s azóta is itt élek. Ha az ember „belecsöppen” egy ilyen gyönyörű városba, mint Eger, életre szóló vonzalom alakul ki benne. A felségemmel – aki szintén ide járt főiskolára – is itt ismerkedtem meg. Mindkét gyermekünk itt született, s jómagam immár 28 éve élek Egerben.

Főiskolásként kerültem kapcsolatba az autentikus magyar népzenével, akkoriban kezdtem „magyarul” muzsikálni, s a Gajdos zenekarban játszottam. A diploma megszerzése után a füzesabonyi Teleki Blanka Általános Iskolában tanítottam közel tíz évet. Ezek is nagyon szép idők voltak, máig hevesebben dobban a szívem, ha arrafelé járok. Később Egerben egy alapítványi iskolában, majd a Farkas Ferenc Zeneiskolában dolgoztam. 1995-ben lettem tagja a Csík zenekarnak.

Teljes szívemmel Heves megyeinek vallom magam. Rengeteg helyen muzsikáltam már a megyében, szinte minden településen jártunk a zenekarral. Százszor jobban izgulok, ha itthon muzsikálunk, hiszen nagyon sok a barátom, az ismerősöm a megyében. Heves megye nagykövetének lenni rendkívül megtisztelő a számomra. Olyan embereket tüntetnek ki ezzel a címmel, akik sokat tettek a megye kulturális életéért, és erős a kötődésük ehhez a régióhoz. Egyébként 2011-ben megtiszteltek a Dobó Kardja Díjjal, ami szintén a zenészi pályám egyfajta elismerése. Tavaly pedig díszpolgári címet kaptamEgerben, amin nagyon-nagyon meghatódtam. Nyilván a Csík zenekarbeli munkámnak köszönhetem mindezt.

Az idei Kaláka Fesztiválon ismét Egerben játszunk a Csík zenekarral június végén.

Őszintén remélem, hogy azon a magazin sok-sok olvasójával is találkozhatok majd.