Földi Péter köszöntője

Földi Péter

Kedves Olvasó!

Feleségemmel együtt máig Somoskőújfaluban élünk, én itt is születtem. Az életemben egyetlenegy pillanat volt, amikor olyan ajánlat érkezett, amit megfontoltunk, de akkor már olyan típusú kötődéseink voltak, amelyeket nem lehetett feladni. Nem hagyhattuk itt azokat az embereket, akikhez kötődünk, ez egy olyan típusú felelősség, amit nem lehet feladni.

A kötelességérzeten, családi kötődésen túl komoly megtartó erő a közösség. Minap jártam Budapesten, ahol olyan furcsán felületesnek éreztem a jelenlétem. Annyi embert soha nem tudnék átlátni, itt viszont tudom, ki köszön az utcán, kiért harangoznak, ismerem az embereket, átlátom a viszonyrendszereiket. Én itt olyanfajta biztonságérzettel vagyok itthon, amiben más körülmények között soha nem éreztem magam.

Amit eddig festettem, az mind e falu élménykörében gyökeredzett. Mondták, hogy beszűkült vagyok, hozzánőttem ehhez a provinciához, de úgy gondolom, egy kisközösség megismerése mélyebb rétegekbe enged elmerülni. Az itt lévő társadalmi közeg minősítetten tud inspirálni. Van egy olyan valóságtartalom, ami segít érvényesíteni azt, hogy amit kimondok képben, az a valóságban is úgy van. Nem a felszínt, a látszatot festem, hanem talán a lényeget.

Itt, Nógrádban olyan történeti és művészettörténeti gyökerek vannak, amit érdemes megismerni. A történelemmel, a művészettel, a tájjal átitatott egység egészen különleges itt, de amit én legfontosabbnak tartok: a nógrádi emberek, akik emberi, erkölcsi, munkamorálbeli mintát tudnak mutatni. Az emberi minőség az, amiért érdemes ide eljönni. Hihetetlenül tiszta erkölcsű, mélyen elkötelezett emberek élnek ebben a történelmi és táji környezetben. Elkötelezettnek érzem magam, hogy a változó körülmények közepette is ezt az emberi karaktert láttassam.

 

Földi Péter

Kossuth- és Prima Primissima díjas festőművész