A felé áradó szeretetet tartja a legfontosabbnak
Kisújszálláson látható a fagylaltos Bagaméri életnagyságú szobra, valamint Pom Pomé, és nemrégiben nyílt meg a Süsü játszótér. Hamarosan megjelenik az Álmomban otthon jártam című kötet, amely Csukás István Kisújszállásról szóló verseit és írásait tartalmazza. A legnagyobb kitüntetés az, mondja a költő, ha az embert szeretik a szülővárosában.
− Hogyan telt a gyermekkora Kisújszálláson?
− Bár sok sanyarú dolgot átéltünk, nagy szerencsémnek tartom, hogy egy kovácsműhelybe születtem. Kovácsmester édesapám udvarán volt még egy kerékgyártó műhely is, és mivel akkoriban, a háború után hiányát szenvedte az ország a járműveknek, nem győzték gyártani a szekereket. Sok ember fordult meg nálunk, akik megtűrték a gyerekeket maguk körül, s mi pedig nyitott fülekkel és szemekkel hallgattuk és bámultuk a felnőtteket. Hétéves koromban tanultam meg olvasni, és bár nem nagyon akadtak könyvek, Petőfi Sándor összes versei minden háznál megtalálhatóak voltak. Petőfi költeményeit mesékként olvastam, hiszen ő azon a nyelven írt, amelyen az emberek beszélgettek egymással az udvaron. Ez a nyelvi élmény nagy nyereség volt a későbbi költő számára. S külön szerencsém volt, hogy az idősebbek szívesen meséltek katona- és egyéb történeteket, anekdotákat.
− Igaz az a történet, mely szerint Kormos István terelgette önt a gyermekirodalom irányába?
− Még pontosabban: egyenesen odatoborzott. Remek költő volt, s az akkori ifjúsági könyvkiadó szerkesztőjeként, a hatvanas évek közepén, fülön csípett és azt mondta, hogy írjak a gyerekeknek, méghozzá nem is verseket, hanem meséket. Szabadkoztam, hogy olyasmit nem tudok, ám hál’ isten meggyőzött, és kipréselte belőlem az első mesémet. Máig áldom az emlékét, hiszen az ő nógatására kerültem bele abba a csodálatos birodalomba, ahol olyan írók találtak menedéket, mint Tersánszky, Tamási Áron, Szabó Magda és Mándy Iván. Ebben a birodalomban lubickolok máig is, noha, szoktam mondani, két szárnnyal repülök, ugyanis most is írok felnőtt verseket, s persze mellettük meséket.
− Hogyan jött létre a Csukás Színház Balatonszárszón?
− Több mint harminc éve vásároltam telket Szárszón, ház is került rá, s azóta tavasztól őszig ott élek. A kétezer lelkes községben mindenki ismeri a másikat, jó barátságok kötődtek az évek során. S hogy hogy nem, névadója lettem annak a színháznak, amely a maga nemében egyedülálló a Balaton partján. Hatodik éve működik nagy sikerrel. Volt Szárszón egy szabadtéri mozi, amely már nem üzemelt, le akarták bontani, ám Dorogi Sándor polgármester javasolta, hogy csináljanak belőle színházat. Pénzt ugyan nemigen kaptunk sehonnan erre, ám az ottani lakosok ezer és ötezer forintonként adták össze a pénzt a létrehozására. Az ő nevüket márványtáblán olvashatjuk a színház falán.
− Min dolgozik mostanában?
− Nekem mindig is életmentő közegem volt a munka. Mostanában kegyeikbe fogadtak a színházak, decemberben mutatta be az Újszínház az egyik darabomat, s most fejeztem be egy újabbat a székesfehérvári Vörösmarty Színház számára. A legfrissebb feladatom pedig a Süsü, a sárkány folytatása. Azaz negyven év után továbbíródik a mese, a szinopszisokkal már elkészültem, s most a forgatókönyveken dolgozom.
Csukás István
Kisújszálláson született 1936. április 2-án, s elemi iskoláit is ott végezte el.
Békéstarhoson járt zeneiskolába, hegedűművésznek készült. Az érettségi után előbb jogot, majd bölcsészetet hallgatott. Akkoriban jelentek meg első versei.
Néhány éven át a Magyar Televízió munkatársa volt, majd 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője. Azóta szabadfoglalkozású író.
A hatvanas évek közepén fordult a gyermekirodalom felé, s ettől kezdve verseskötetei mellett egyre-másra jelennek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt ötven évben, mint Mirr-Murr, Pom Pom és Süsü, a sárkány.
Díszpolgára Kisújszállásnak, Budapestnek, Óbudának és Balatonszárszónak. Más kitüntetései mellett József Attila- és Kossuth-díjas, megkapta a Prima Primissima díjat, a Magyar Érdemrend középkeresztjét, s 2017-ben a Nemzet Művésze címet.