Zalai megyei kitekintő
Zala megye a Dunántúl délnyugati részén terül el, székhelye Zalaegerszeg, másik megyei jogú városa pedig Nagykanizsa. A két nagy tájegységet, a Zalai-dombságot és a Keszthelyi hegységet magában foglaló megye Horvátországgal, Szlovéniával, továbbá Vas-, Veszprém- és Somogy megyével határos.
E területet a magyarok honfoglalása során Bulcsú vezér törzse szállta meg. Később, a Szent István által alapított, a mainál jóval nagyobb, a Balaton-felvidéket és a Muraközt is magáénak tudó királyi vármegye első székhelye Kolon volt. A 11. század végén az akkori várispán „hivatalául” Zalavárt választotta, s így lett a megye neve is Zala.
Az aprófalvas településszerkezetű megye az ország területének mintegy négy százalékát adja, míg lakóinak száma közel 300 ezer, népsűrűsége pedig az országos átlagnál kisebb, 83 fő/km². A települések kialakulásában komoly szerepe volt a domborzati és az éghajlati viszonyoknak.
Jóllehet Zalát sokan a hazai ipar fekete bárányának tartják, azért a Zalakerámia vagy a Pannontej neve mindenki számára ismerősen cseng. De gazdasági szempontból szintén jelentős a balatoni halászat és a kis-balatoni nád, amely keresett exportáru. A kőolajkutatás évtizedei múltán jó néhány meddő olajkút található a megyében, amelyek többsége viszont alkalmas a termálvíz kitermelésére. Nem véletlen tehát, hogy idegenforgalmi szempontból igen jelentős gyógyfürdők találhatók a megyében, mások mellett Zalakaroson, Lentiben és Kehidakustányban.
Zala megye idegenforgalmi szempontból két turisztikai régióhoz, a Nyugat-Dunántúlihoz
és a balatonihoz tartozik. Legfontosabb területe Keszthely és a Balaton mintegy 30 kilométeres partszakasza, valamint a Hévízi-tó. Mindezeken túl a megye fő turisztikai vonzerejét az érintetlen természeti szépségek sora, a romantikus göcseji táj, az élő népművészet és a hagyományos falusi vendéglátás jelenti.