Tinnye dinamikusan fejlődő község

Tinnye


A Budai-hegység és a Gerecse között, a Békás-patak völgyében található település első említése 1274-ből ismeretes, amikor a környék Tinnyei Miklós birtoka volt. A mintegy 1900 lakosú község polgármesterét, Krix Lajost Tinnye mindennapjairól kérdeztük.

‒ Mikor lett Tinnye önálló település?

‒ A rendszerváltásig Piliscsabához tartoztunk, majd 1990-ben lettünk saját közigazgatású község. Azt szoktam mondani, hogy Tinnye közel van a fővároshoz, ám sok tekintetben mégis távol tőle. Az önkormányzat feladata ezért egyebek mellett Tinnye promotálása, hogy a település felkeltse az emberek érdeklődését. Szerencsére hangulatos természeti környezete és az itt élő művészek sokakat idevonzzanak.  Tinnyén a képviselő-testület, valamennyi civil szervezet és sok-sok támogatónk azt vallja, hogy a település a környezeti adottságai és a faluszerkezet kialakítása révén legyen az alkotók, a művészek és a szakmájukat kimagasló módon művelők otthona. A tősgyökeres tinnyeiek között található kisállatidomár és hegedűkészítő, az ideköltözők között pedig akad nemzetközi hírű grafikus, üvegművész házaspár, operaénekes, homokszobrász. 

‒ Az itteni homokszobroknak országos a híre…

‒ Évekkel ezelőtt kezdte el Monostori Ferenc szobrászművész történelmi nagyjaink homokból való megformálását, aminek valóban komoly médiavisszhangja lett, s ennek révén Tinnye iránt megnövekedett az érdeklődés. 2015-ben az első homokszobor Szent Istvánt ábrázolta, majd Kossuth Lajos következett, aki éveken át élt Tinnyén. A sor folytatódott, mígnem 2018-ban nemzetközi homokszobor-fesztivált rendeztünk. Maguk a szobrok monumentális méretűek, nyáron készülnek el, és hónapokon át megtekinthetőek. Költöztek hozzánk például olyan családok Vas megyéből, amelyek e szobrok révén hallottak először a településünkről. Másik nevezetességünk az Üvegtigris büfé a Garancsi-tó partján, amely immár szinte zarándokhellyé vált.

‒ Melyek az agglomeráció előnyei és hátrányai?

‒ Tinnye, mintegy szigetként, nem tartozik sem a Zsámbéki-medencéhez, sem a pilisi völgyhöz, ezért a település tömegközlekedési szempontból hátrányos helyzetben van. A helyközi busz ritkán közlekedik, ezért az itteni családok gépkocsihoz kötöttek. Ez mindenképpen hátrány. Örvendetes viszont, hogy az úgynevezett völgyi fejlesztések jóvoltából a mai napig akadnak eladó telkeink, részben önkormányzati, részben magántulajdonban. Becsléseink szerint a lakosságszám a következő években elérheti a 2500 főt, amely tovább növeli, erősíti majd a község önállóságát.

‒ Milyen fejlesztések történtek a közelmúltban, s várhatóak-e újabb beruházások?

‒ A kötelező feladatellátások színvonalának növelése folyamatos beruházásokat igényel. Az elmúlt tíz évben Tinnye nagyot lépett előre, az úthálózat közel egyharmadát ezekben az években aszfaltoztuk. A Magyar Falu Programban rendre nyerünk pályázatokat, amelyekből járdákat építünk és rendbe tettük az óvoda udvarát. Pályázatot adtunk be községi játszótér építésére, a szolgálati lakások felújítására, közterületi karbantartási eszközök beszerzésére, a művelődési ház eszközbeszerzésére és gyalogátkelőhelyek kiépítésére. Az M100-as gyorsforgalmi út tervezett megépítése jobban bekapcsolja majd Tinnyét az országos vérkeringésbe. 

‒ Milyen a munkaerő-piaci helyzet?

‒ A munkalehetőségek szűkösek, ezért sok az ingázó munkavállaló. Szerencsére a betelepülők többsége magával hozza mikro- és kisvállalkozását. A járványhelyzettől függetlenül sokan dolgoznak home office rendszerben. Az M100-as megépülése után, annak mentén tervezünk kijelölni egy gazdasági, kereskedelmi és szolgáltató övezetet. Egyébként a még üresen álló, kétszáznál is több telek gyors beépülése tavaly kezdődött el. 2020-ban mintegy ötven új ház épült Tinnyén. Idén eddig tucatnál is több telket adtunk el. Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzat egyre inkább tud önerős fejlesztésekben is gondolkodni.

‒ A község természeti környezete vonzza a bakancsos turistákat. A tinnyei látnivalók, esetleg a helyi programok generálnak-e érezhető idegenforgalmat?

‒ A Garancsi-tó a Natura 2000 természetvédelmi terület része, s ezt nekünk természetesen tiszteletben kell tartanunk. Egyébként a tó környéke nem csupán népszerű kirándulóhely, hanem a helyiek kedvelt szabadidős helyszíne is, sokan járnak oda futni, sportolni, mozogni. A tó környéke pedig rendezvényhelyszínként is szolgál, a megyei íjász szövetség például rendszeresen tart itt országos versenyeket. Jó néhány más jellegű eseménynek is otthont adunk, például motoros találkozóknak. 

Évtizedes hagyománya van nálunk az augusztus 20-ai kétnapos programnak, amelyet sokan látogatnak a környező településekről, de a fővárosból is. Bemutatót szokott tartani ezen a külföldön is híres kisállatidomár, bemutatják munkáikat az üvegművészek, és előadást tart amatőr színjátszó csoportunk is. Reméljük, az idei rendezvényünkre sokan ellátogatnak majd olvasóik közül is. 

Szobrok homokból

Néhány tonna homok, egy nagy adag kreativitás és némi megszállottság. Csupán ennyi kell ahhoz, hogy gigantikus méretű homokszobrok készüljenek, amelyeknek aztán mindenki a csodájára jár.

Monostori Ferenc Budapesten született, s hamar eljegyezte magát a szobrászattal, első szerszámait édesapjától kapta. Fával és kővel dolgozott, majd egy portugáliai kalandozása során megismerkedett Mario Miranda képzőművésszel, aki mellé segédnek szegődött. Hamarosan már résztvevője volt Pêrán az első homokszobor-fesztiválnak.

A ma már az országhatáron túl is jól ismert homokszobrász közel tíz éve költözött Tinnyére, ahol évről évre elkészített egy-egy nagyméretű homokszobrot hazánk nagyjairól. Sőt, néhány esztendeje a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával nemzetközi fesztivált szervezett Tinnyén, amelyen külföldről érkezett homokszobrászok is megmutathatták tudásukat.

Sajnos a tinnyei hagyomány megszakadni látszik, Monostori Ferenc – érdeklődés és támogatás hiányában – idén Zsámbékon készít monumentális méretű homokszobrot. 

Közel a természethez

Állatokkal dolgozni mindenkor és mindenhol felelősséggel teljes, nagy odafigyelést, körültekintést és hozzáértést igénylő feladat. Kizárólag szívvel-lélekkel, teljes odaadással szabad és érdemes végezni.

A Tinnyén élő Tóth Gábort kisgyermekkora óta érdeklik az állatok, s azóta is minden szabad percét nekik szenteli. Dolgozott a Fővárosi Állat- és Növénykertben és a Budakeszi Vadasparkban, majd 2000-ben családi céget alapított. Azóta az országot járja, és érdekes, tréfás történetekkel színesített kisállat-bemutatókat tart, nem csupán gyerekeknek. Gábor célja, hogy közelebb vigyen bennünket a természethez. Tőle tudtuk meg, hogy a hazánkban élő kisállatok az alkalmazkodás igazi mesterei.  

„A Természet mindig hiteles varázslatokat használ”  ‒  idézi gyakran előadásai során Szepes Mária írónő örökbecsű gondolatát.

Illendő szólnunk Gábor édesanyjáról, a 85 éves Eszti néniről is, akit Tinnyén mindenki megsüvegel. A nyugdíjas tanítónő a pedagógusi munkája mellett dolgozott a művelődési házban is, s a mai napig gondozza Tinnye helytörténeti gyűjteményét.