Természeti és történelmi értékeinek köszönhetően számottevő idegenforgalma, valamint jelentős élelmiszeripari hagyományai vannak Szerencsnek. Az itt élők mindent megtesznek azért, hogy a fiatalok helyben találják meg a számításaikat. Nyiri Tibor polgármesterrel beszélgettünk.

 

− Néhány hónapja időközi választáson lett Szerencs polgármestere. Miért adta fel a pedagógusi pályát?

− Közel negyven évet tanítottam nagy örömmel és lelkesedéssel, de jött egy váratlan kihívás, amikor is elődöm, Koncz Ferenc – akit országgyűlési képviselővé választottak – megkeresett. 2010-től képviselőként, 2014-től alpolgármesterként dolgoztam a szülővárosomban, így vállaltam a megmérettetést. Valójában közszolgálat mindkettő, a pedagógust ugyan köztisztviselőnek nevezik, de hasonlóképpen az emberekért dolgozik. Nagy örömmel és lelkesedéssel tanítottam mostanáig. Megtehettem volna, hogy a pedagógusi pályám végén a gyümölcsöt betakarítom, de elődöm, Koncz Ferenc kérése, biztatása, majd a választók bizalma más utat szabott nekem. Talán a képviselőként, illetve a tankerület vezetőjeként végzett munkám elismerése is benne van abban, hogy nem volt kihívóm. Persze az is tény, hogy egy évre vállalni egy ilyen feladatot nem könnyű dolog, hiszen jövő ősszel szembesíteni fognak a választók azzal, hogy mit végeztem.

− Milyen elképzelésekkel vágott neki a munkának?

− 2010-ben közösen fogalmaztuk meg képviselőtársaimmal, hogy tisztességgel, hozzáértéssel, megfelelő szakmaisággal dolgozzunk Szerencsért, azért, hogy még élhetőbb kisváros legyen. Ezek több évre szóló feladatok.

− Milyennek látja Szerencset?

− Gyönyörű helyen fekszik, nagyon jók a természeti adottságai, ugyanakkor az idegenforgalom mellett a hagyományai az iparhoz kötik. Hegyalja kapujaként is szokták emlegetni, a Tokaj-hegyaljai borvidék szerves része. Egyszerre kell a turizmusra fókuszálni, és visszaadni az emberek iparba vetett hitét. A kettő közötti harmónia megteremtése nem kis diplomáciai érzéket, nem kevés munkát igényel. Szerencs mezőgazdasági jellegű vidék közepén fekszik, kiváló a termőtalajunk. Az élelmiszeriparnak jelentősek a hagyományai, jók az adottságai, s azon dolgozunk, hogy újabb élelmiszergyártó cégek telepedjenek meg nálunk.

− A cukorgyár több mint száz éven át meghatározó volt a város életében. Mekkora krízist okozott a bezárása?

− Óriási trauma ez 2008 óta. Hiányzik a város költségvetéséből az a 250-300 millió forint, ami az intézmények fenntartásához kellett, de sokkal nagyobb az a lelki seb, amit a gyár megszűnése okozott.

− Az egyik legismertebb termék a Szerencsi csoki…

− Igen, ez egy zászlóshajó, közel százéves márkáról beszélünk. A rendszerváltáskor a Nestlé megvásárolta a gyáregységet, de szerencsére az üzem egykori vezetője, Takács István magánvállalkozásban továbbra is készíti a híres szerencsi terméket. Ugyanakkor a Nestlé jelenlétét is örömmel vesszük. Közel 500 munkavállalót foglalkoztat, s a legnagyobb adófizetőnk.  Több más vállalkozás mellett ők is aláírták azt a megállapodást, amelyben az önkormányzattal együtt azt vállalták, hogy közösen dolgozunk az édességgyártó szakmunkás-utánpótlás biztosításáért.

− Említette az idegenforgalmat. Milyen látnivalók várják a turistákat?

− Mindenekelőtt a Rákóczi-vár és a Szerencsi Fürdő. Legrégebbi templomunk falai között tartották 1605-ben azt az országgyűlést, amelyen Bocskai Istvánt fejedelemmé választották. Ennek emlékére minden évben többnapos programot szervezünk, és ugyancsak népszerű rendezvényünk a Csokoládé Fesztivál. Vendégférőhelyekből több is elkelne, jóllehet magánszálláshelyek bőven akadnak, és a várban is el tudunk szállásolni egy busznyi embert. A háromcsillagos Meggyes Hotel kb. 50 ember elszállásolását biztosítja.

− Az év vége a számvetés és a jövőbeli elképzelések megfogalmazásának az ideje…

− A közel húsz uniós pályázatunk megvalósítása sok munkát jelent. Bővítjük az ipari parkot, utakat építünk, fejlesztjük az infrastruktúrát, s olyan 3-4 hektáros területeket alakítunk ki, ami készen várja a befektetőket. Szeretnénk lobbizni a 37-es út négysávosításáért. Fontos, hogy biztosítsuk a szolgáltatások megfelelő színvonalát, hiszen Szerencs járási központ, 40 ezer ember ellátása a feladatunk. Mindenünk megvan, ami egy európai kisvárosban szükséges, de nem mondhatunk le a folyamatos fejlesztésekről. Úgy kell a várost építenünk, hogy az itt élő fiatalok megtalálják a számításaikat. Szerencs iskolaváros, tehát számukra az indulás lehetőségei adottak, ám fontos lenne az is, hogy az elszármazott fiataljaink visszajöjjenek, mégpedig ne csupán látogatóba, hanem azért, hogy itt éljenek.