Szent Gellért és Diósd

Egy legenda szerint Szent Imre herceg nevelője, Gellért – még vértanúsága előtt – Diósdon mutatta be utolsó miséjét. Az ő emlékét őrzi a védett barokk műemlék Szent Gellért-kápolna, amelyet Illésházy János földbirtokos emeltetett 1772-ben a szeplőtelen fogantatás tiszteletére. A kápolna mintegy száz évvel ezelőtt kapta a Szent Gellért nevet.

Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival szeptember elején Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat. Egyik este Diósd községben vacsora után megjövendölte püspöktársainak, hogy az volt az utolsó vacsorájuk. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina templomban, ahol szintén megjövendölte vértanúságukat.

Egy lázadó pogány csapat még aznap elfogta a Buda felé tartó püspököket a pesti révhez közel, s egy kivételével megölték őket. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították.

Az első magyar vértanú holttestét a pesti oldal Boldogságos Szűz templomában temették el először, majd Csanádra vitték. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083. július 26-án, Szent László király kérelmére.

Forrás: www.eloduna.hu és Diósd város információs füzetei