Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről

„A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Ung és Ugocsa pereméből azt a megyét, melyet Váci Mihály, e táj szülötte a haza baloldalának nevezett. Ide rohanvást érkezik a Tisza, hogy merész ívvel karolja át a hatezer négyzetkilométernyi vidéket, amelyet megszelídülten szel át a Szamos, kanálisba kényszerítve a Kraszna, ágakra szakadva a Túr. A megye három országgal határos. Ukrajna, Szlovákia és Románia a szomszédai, a határ két oldalán élők rokoni szálai a kultúra, a szellemiség közvetítői is.

Szabolcs-Szatmár-Bereget a természet megáldotta minden szépséggel: máig őrzött csodavilágában otthon van a ritka madár, a jégkori virág, az évszázados fa, a sosem bolygatott ősgyep. A ma itt hazát találó több mint félmillió ember minden sejtjében hordozza a múltat. A história edzette az itt élőket, akik szüntelen csatákat vívtak vízzel, széllel, urasággal, szegénységgel, a szélrevetettség átkával. A Nyírben, Szatmárban, Beregben, a Rétközben, a Nyíri Mezőségen, a megye sokszínű tájegységeiben hosszú idő alatt alakult ki a sokféleség egysége, melyben a honfoglalók öröksége a Partium szellemiségével, a kálvinista racionalizmussal és a görög katolikus buzgósággal, a szabadságharcos lelkesedéssel és a parasztmozgalom lázadó keménységével keveredik.

(…)

Itt, e tájon született Bessenyei György, a testőríró. Itt írta le Kölcsey, hogy ’megbűnhődte már e nép’… Itt szakadt világra Móricz, innen vitte magával egy világ üzenetét Krúdy, innen keresett kapcsolatot a világgal Czóbel Minka, itt dobbant százhúszat Váci szíve, e tájon ihlette drámára Ratkót, a költőt Szent István. Ezen a vidéken száz és száz néptanító igyekezett fogékonnyá tenni a kemény koponyákat. A diótörők, szöszölők, tengerimorzsolók, fonók közösségei évszázadokon át örökítették tovább a szépet, a jobbra vágyást, a jövőbe vetett hitet, a fennmaradáshoz kellő erőt, a dalba és szóba formált örök reményt. Ettől volt itt nagy a szegénység hatalma, így maradt itt tiszta az ember, s így üzenhetett a haza más tájainak. Az itt legszebben megőrzött magyar beszéd kincsnek bizonyult, tisztaságától az igaz is igazabb, a panasz is szomorúbb, a remény is színesebb.”

Forrás: www.szszbmo.hu
Szabolcs-Szatmár-Beregi képeskönyv, Burget Lajos kísérőszövegével