Kedves Olvasó!

Amikor e sorok megírására megtisztelő felkérést kaptam, régen nem érzett örömmel és büszkeséggel tört rám az emlékezés izgalma. Azóta érzem igazán, hogy így van ez akkor, amikor a személyesen megélt történelem és a szülőföld sorsa, szívdobbanásai összetalálkoznak, vallomássá nemesedhetnek. Köszönetté, hálává és megkülönböztetett komolyságú ajánlásokká sűrűsödnek.

Mert bármilyen szolid méretű ez az ország a hét kontinens végtelenségéhez képest, mégis olyan, mint a Teremtés homlokán egy korona, melynek ékkövei ezerféleképpen csillognak, amikor a közös nemzeti lét fényeit gyűjtik össze és sugározzák vissza. Zala megye ilyen ékkő a képzeletbeli koronán.

Falvai, városai, erdőkkel borított hegyei, dombjai, szőlői és gyümölcsösei, halastavai és szántóföldjei, legelői, élő műemlékei és a nemzetvédő hazafiság romokba omló mementói, a felhőket karcoló keresztény templomok tornyai, az ácsolt haranglábak anyagba szilárdult hívó jelei szinte előreköszönések azoknak a honfitársainknak, akik országot járva itt vágynak bátorításokra. Számomra a zalai vidék az együtt megélni vágyott jövő szimbolikus helyszíne, amióta élek.

85 éve boldog létem egyik biztos alapja, hogy itt születtem. Egész életemben idejártam haza esküvőkre, keresztelőre, temetésekre, művésztelepi együttlétekre, baráti tanácsadásokra. Kiállításaimat itt tartottam természetesnek, és Kálvin János szobrának oldalára simuló Édesapám portré-domborműve fontos lélektani fogódzóm mind a mai napig.

Most sem tudok másra gondolni, mint arra, hogy északról az Őrség erdélyi telepesei integetnek felém, nyugatról az Alpok frissítő szele bátorít, délről mediterrán mosolyok csalogatnak, és kelet felé gondolatban elcsónakázhatok a Zala hullámain egészen a Balatonig, ahol Zalaország belesimul Magyarországba.

Kedves Olvasók! Ha végiglapozzák a magazin írásait, érezni fogják e vidék testének szívdobbanásait. Akinek pedig szintén szülőföldje e csodálatos vidék, annak a nevében is hálát adok a Teremtőnek, hogy itt láthattuk meg először fényes napjának világosságát.

 

Professor emeritus Fekete György

Kossuth-díjas belsőépítész, Zalaegerszeg

és Zala megye díszpolgára