A település egy külön sziget a főváros környéki agglomerációban. Úgy fejlődik, hogy közben megőrzi korábbi értékeit. Egymást követik a beruházások, amelyeknél elsődleges szempont az ott élők igényeinek figyelembevétele. Varga László, Perbál polgármestere büszke rá, hogy állandó mozgásban vannak.

‒ Felújították a játszóteret, piac és rendezvénytér épül. Szolgálati lakásokat szeretnének kialakítani, a rossz állapotú hidat felújítani. Úgy tűnik, szépen fejlődik a település. Miért fontosak ezek a beruházások az itt élőknek? 

‒ Valóban nagyon intenzív felújítások folynak. Az önkormányzati hivatal és környéke eddig is intézményi központnak számított, hiszen egy 150 méter sugarú körön belül megtalálható a polgármesteri hivatal, a templom, az óvoda, az iskola, a tavaly átadott egészségház, és itt épül a piac- és rendezvénytér is. Valamennyi felújítást pályázati pénzből finanszírozunk. Ezek jelentős önerőt igényelnek. De megéri, hiszen az épületek, a szolgáltatások az itt élők kényelmét, alapellátását, kikapcsolódását szolgálják és segítik. A templom épületének belső felújítása, a plébánia zarándokközponttá válása, a kívül-belül megszépült hivatal, az új épülettel bővült iskola és a többi koncentrált beruházás azt eredményezi, hogy három év múlva rá sem ismerni majd a mostani településközpontunkra. Természetesen nemcsak a központban, hanem az iparterületen, a sporttelepen és annak környékén is vannak fejlesztések.

‒ Az olvastuk, hogy a mintegy 2200 lelkes község az agglomerációs települések többségével ellentétes fejlődési utat választott. Mi jellemzi ezt a perbáli utat? 

‒ Az agglomeráció az elmúlt 30 évben arra törekedett, hogy minél több lakosa legyen. Perbál nem ezt az utat választotta. Nem vontunk be külterületet belterületbe, nincs lakóparkunk, nem épült ki logisztikai bázis, nincsenek hatalmas iparterületek. Félreértés ne essék: nem az időt és a fejlődést akarjuk megállítani, hanem igyekszünk megőrizni az állandóságot. Szívesen látunk mindenkit, de azt kérjük tőlük, hogy illeszkedjenek a mi jól bevált életünkhöz. Fontosak a gyerekek, hiszen csak jól kihasználtan tudjuk működtetni az óvodát, az iskolát. Itt nálunk a CSOK-ot is igénybe lehet venni, ami az agglomerációban ritka. Nagy előny sok szempontból, hogy könnyedén elérhető Budapest, főként tömegközlekedéssel. 

A lakosság korlátozottan terhelhető, de ez nem is cél. Főként pályázatokból és a vállalkozósok adóiból fejlődünk. Jó mezőgazdasági területeink vannak, két nagy, szakirányú holding műveli. Ezek mellett van néhány család, amelyek a földből élnek. A régi pincesorok emlékeztetnek arra, hogy egykor a budai borvidék oszlopos tagja voltunk. Most néhány agilis gazda szeretne ismét szőlőt termeszteni. Így visszakerülünk a borvidék tagjainak sorába. 

‒ Miért érdemes ellátogatni a településükre? Milyen látnivalókat, kikapcsolódási lehetőségeket kínálnak?

‒ Nincs jelentős turisztikai vonzerőnk, sem szálláshelyünk. Az épített értékek közül a templom és a plébánia emelkedik ki. Előbbiben egy bemutatófalat alakítottak ki, ahol a különféle építészeti stílusok láthatóak. A szomszédos településekkel együtt körvonalazódik egy kerékpárút-hálózat terve a Zsámbéki-medencében. Így már akár több napot is érdemes lesz eltölteni ezen a vidéken. A természeti környezetünk szép és igen változatos, ezért is vagyunk kedvelt kirándulóhely. Több népszerű gyalogos és kerékpáros túraútvonal húzódik erre.    

‒ Idén terveznek rendezvényeket, ha a vírus miatti megszorítások engedik? 

‒ Nagyon szeretnénk megtartani július végén a háromnapos nagy ünnepünket, az Anna-napi búcsút. Évszázadok óta megrendezzük. Igyekszünk megőrizni az egyházi jelleget, de megmaradt a vurstli-rész is, s mindezek kiegészülnek egy igényes falunappal. Ilyenkor a hagyomány és a mai kor ötvöződik.

Tervezzük a Falukarácsonyt, valamint a pálinka- és süteménymustrát. A programokat helyben és a környéken reklámozzuk. Szeretnénk megőrizni a barátságos hangulatot, de természetesen bárkit szívesen látunk.

‒ Településükön jelentős számú német és szlovák nemzetiségű polgár él. Mennyire fontos az önkormányzatnak hagyományaik ápolása?

‒ A második világháború előtt az itt élők 80 százaléka német, 15 százaléka szlovák volt, kevés magyar lakott itt. A háborút követő kitelepítés és lakosságcsere miatt ez jelentősen átalakult. Régen még három nyelven beszéltek. Az új együttélés jól sikerült, vegyes házasságok köttettek, sokan őrzik a hagyományokat. A sokszínű, befogadó közösséget jól szimbolizálja címerünk, egy közös tőből fakadó „életfa”, amelynek különböző színű levelei a magyar, a német és a szlovák emberek egymásra utaltságát, békés együttélését jelentik. A Német Nemzetiségi Általános Iskolánk, a Nemzetiségi Önkormányzatunk, valamint intenzív németországi partnerkapcsolataink is ezt erősítik.