Kedves Olvasó!

Jóllehet Budapesten születtem, ám mivel édesapám állatorvos, a hivatása vidékre szólította, s néhány közbeeső állomáshely után a 80-as évek elején, bölcsődés vagy talán már kisóvodás lehettem akkor, Tamásiba költöztünk. A szüleim később elváltak, de édesanyám a mai napig ebben a hangulatos kisvárosban él a párjával és az öcsémmel, immár több mint harminc esztendeje.

Tamásihoz kötnek a legkedvesebb gyermekkori emlékeim, ott tanultam meg úszni, biciklizni, fára mászni. Télen a befagyott halastavakon korcsolyáztunk. Tavasszal és ősszel nagyokat kirándultunk, jártuk az erdőket, megszerettem a csodaszép tolnai tájakat.

De odakötnek az első szerelmek, emlékszem, nyaranta a strandon a medencepartról lopva – vagy nem is olyan szemérmesen? − figyeltük a fiúkat. Sohasem felejtem el az első diszkózásomat, tizennégy évesen, a barátnőktől kölcsönkért trapéznadrágban.

Középiskolás koromban Pécsen voltam kollégista, de a nyári szünidőket, persze, odahaza töltöttem, sőt egyetemi éveim alatt is, amikor csak tehettem, hazajártam.

Azt, hogy a következő hónapokban milyen színésznői feladatok várnak rám, e pillanatban még nem tudom, viszont ami már biztos: április elejétől lesz látható a hazai mozikban a Susotázs című rövidfilm, amelyet Tóth Barnabás írt és rendezett, s melyben a női főszerepet játszom. Ez a filmetűd ott volt az idei Oscar-díjra javasolt rövidfilmek tízes listáján, de a legjobb öt jelölt közé sajnos már nem került be. De persze így nagy elismerés valamennyi alkotó számára, hogy a Susotázs kivívta az Amerikai Filmakadémia tetszését.

Jelenleg producerként egy olasz koprodukciós filmen dolgozom, amelynek a forgatása, reményeim szerint, az ősszel elkezdődhet.

Bárhová is szólít a munkám a nagyvilágban, havi rendszerességgel igyekszem hazamenni Tolna megyébe. Tamási nekem minden alkalommal a megnyugvást, a feltöltődést jelenti, amikor édesanyám mellett, ha rövid időre is, de ismét gyerek lehetek.

Osvárt Andrea

színész, producer, forgatókönyvíró