Kossuth- és Széchenyi-díjas kertészmérnök, tájépítész, a tájrendezés magyarországi oktatásának megalapozója.

1919-ben született a Tolna megyei Mőcsényben, frank birtokos családban.
Mőcsényi Mihály a második világháborúban besorozott katonaként eleinte Erdély területén szolgált. 1944-ben Csehországban területén részt vett a rajovi incidensben, amelyben cseh partizánokkal és magyar katonatársaival együtt védte a civil lakosságot az SS-katonák kegyetlenkedéseitől.

Kertészmérnökként diplomázott még a háború előtt, később pedig közgazdász, agrármérnök, településmérnök és művészettörténész végzettséget, képzettséget is szerzett. A háború után a Kertészeti Egyetem kertművészeti tanszékén tanársegédként kezdte megszervezni a tájrendezés oktatását. Egyetemi munkássága alatt két doktorátust, kandidátusi, majd nagydoktori címet szerzett. 1991 és 1993 között a Kertészeti Egyetem rektora.
Huszonöt év alatt családjával és legkedvesebb tanítványaival együtt Balatongyörökön egy régi murvabánya udvarán felépítette nyaralóját, amely a „kreatív táj” mintapéldája.
Számos díja és kitüntetése közül igen rangos a 2012-ben átvett, nemzetközi Sir Geoffrey Jellicoe-díj. Büszke arra, hogy sikerült tisztáznia Eszterháza építéstörténetét, azt, hogy reneszánszkori részét a Kanizsay család, kora barokk hányadát a Nádasdyak építtették, hogy a mai állapotot Jacoby tervezte, akit Esterházy Miklós herceg többre értékelt Haydnnál. Feleségével 1951 óta házasok, két gyermekük, négy unokájuk és hat dédunokájuk van.