A városvezetés tisztában van Mátészalka adottságaival és lehetőségeivel, s tudja, hogy milyen irányba kell tovább építkezniük ahhoz, hogy az itt élő emberek biztos jövőt teremthessenek magunknak, közös és felelős szerepvállalással. Dr. Hanusi Péter polgármester vendégei voltunk.

 

− A kétezres évek elejétől látványos ipari beruházások valósultak meg Mátészalkán. Tart-e még ez a folyamat?

− A mátészalkai emberek az anyagi biztonságban és békés környezetben megélhető jövőjüket két dologra alapozhatják, a garantált munkahelyre és a közösségi összefogásra.

Ami az előbbit illeti, 2014-ben 8-9 százalékos volt a munkanélküliség a városban, napjainkban pedig már nem éri el a négy százalékot sem. Ha a munkavállalók számához hozzáadjuk a közfoglalkoztatottakét is, akkor a munkanélküliségi ráta egy százalék alatti.

A világon mindössze négy olyan város létezik, ahol egy időben négy optikai termékeket gyártó világcég működik, s ezek közül az egyik Mátészalka. A Zeiss mellett ipari parkunkban üzemel a HOYA, a Flabeg és a Szatmár Optikai Kft. is, mely utóbbi a brit tulajdonú Specsavers-cégcsoport tagja. Mátészalkán készül, a FrieslandCampina desszertüzemében a Pöttyös Túró Rudi, amely egy friss felmérés szerint Közép-Európában az egyik legnépszerűbb brand, több világmárkát is megelőzve. A közel 80 hektáros ipari parkban egyébként e pillanatban több mint negyven, jól prosperáló nagyvállalat végez termelőmunkát, s ennek okán a város adóbevételei folyamatosan növekednek.

Különösen büszke vagyok arra, hogy Mátészalkán közel kétezer vállalkozás működik, az öt legnagyobb multi az adóbevételeinknek alig húsz százalékát adja, a többit a kis- és középvállalkozások. Egyébként rendszeresen megkérdezzük a cégvezetők véleményét a városunkról, s ők rendre olyan dolgokat vetnek fel, amelyeket mi megszívlelünk. Ugyanis a vállalkozások szerves részei a városnak, sok mindenben azonos a gondolkodásunk, közösek a céljaink. Jó néhány céggel konzorciumi megállapodást kötöttünk annak érdekében, hogy a jövőben Mátészalkán ne összeszerelő üzemek létesüljenek, hanem innovatív, piacra érzékeny fejlesztések történjenek. Nemrégiben adtunk be egy pályázatot, szeretnénk kiérdemelni a tudományos-technikai ipari park címet, amely új lehetőségeket nyitna meg előttünk.

− Említette a csökkenő munkanélküliséget. Ez nyilván az jelenti, hogy egyre többen tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon…

− Sőt, az ipari üzemeink jó része már munkaerőhiánnyal küzd, akár holnap el tudna helyezkedni Szalkán minimum 250 munkavállaló, és közel sem minimálbéres állásokról van szó. Akadnak olyan cégek, amelyek tőlünk 50-60 kilométerre lévő településekről szállítják naponta ide a munkavállalóikat.

Próbálkoztunk például azzal is, hogy a közmunkásokat egy esős napon, amikor ők egy fedett helyen üldögélve töltötték volna a munkaidejüket, elvittük a Zeisshez, hogy nézzenek alaposan körül, tekintsék meg az ottani munkafolyamatokat. „Nézd meg, olyan szinten automatizáltak a munkafolyamatok, hogy ezt te is meg tudod csinálni. Hidd el, egy rövid átképzés után alkalmas leszel rá.” Néhány nap múlva húsz közfoglalkoztatott jelentkezett munkára az optikai cégnél.

− Apropó, szakképzés! Képesek követni a munkáltatók igényeit?

− A Mátészalkai Szakképzési Centrummal közvetlen kapcsolatot ápol az önkormányzat, és természetesen az egyes cégek menedzsmentje is. Közösen olyan képzési struktúrákat tudunk kialakítani, amelyekre valóban szükségük van az ipari üzemeknek, vállalkozásoknak. Mondok egy konkrét példát. Hosszú éveken át képeztek a városban optikai üvegcsiszolókat. Egy szakmai háttérbeszélgetésen kiderült, hogy üvegcsiszolókra már nemigen van szükségük az optikai cégeknek, mert zömmel műanyaglencséket gyártanak. Ezt hallván a Centrum főigazgatója a négy optikai cég vezetőivel létrehozott egy munkacsoportot, és közösen átalakították a képzést, megfelelve az új igényeknek.

− A beszélgetésünk elején említette, hogy a szalkai emberek, az itt élő családok számára mennyire fontos a közösségteremtés. Mire gondolt ekkor?

− Amikor 2014-ben a város polgármesterévé választottak, azt vettem a fejembe, hogy merőben új alapokra helyezzük Mátészalka arculatát, a városmarketinget. Arra gondoltam, hogy nem csupán attól lehetek sikeres polgármester, ha építkezünk, hanem mindattól is, ami ezen felül van. Persze az elmúlt évek során több mint harminc, városfejlesztést célzó pályázatot adtunk be, s ezek nagy része sikeres volt. Az elkövetkezendő egy-másél évben körülbelül 5-6 milliárd forint értékű fejlesztés várható Mátészalkán. A város tehát megújul.

A legfontosabb azonban mégis az, hogy milyen közösséget tudunk teremteni a városban. Az elmúlt négy években Mátészalkán a támogatott civil szervezeteknek a száma megsokszorozódott, közel három tucat olyan civil szervezet működik, Amelyek tevékenységét az önkormányzat rendszeresen támogatja. Ezek a civilek valóban építeni és szépíteni szeretnék a várost, s ezért sok mindent megtesznek a szabadidejükben. Ők a mi igazi partnereink. Az ő munkájuk, összefogásuk révén kapott új minőséget Mátészalka közélete.

− Mi minden példázza ezt a minőségi előrelépést?

− Engedje meg, hogy kivételesen én kérdezzek. Tudja, hogy miért hívják Mátészalkát a Fény városának?

− Arra kérem, hogy mesélje el…

− 1864-ben Schwartz Mór és testvére, Jakab egy korszerű mezőgazdasági gyártelepet létesítettek, gőzmalommal, szesz- és likőrgyárral. A párizsi világkiállításon járva vásároltak a cégük korszerűsítésére egy egyenáramú dinamót. A gyártelepről azonban elvezették az áramot saját házukhoz, persze az utcákon végig lámpaoszlopokat szereltettek fel, így 1888-ban hazánkban elsőként hozták létre 1888-ban a közcélú villanyvilágítást, egy időben New Yorkkal, öt évvel megelőzve Budapestet. A mai Mátészalkán a Kossuth utca 16. őrzi az első magyar villamosított lakóház emlékét. A történet érdekessége, hogy az utolsó villamosított település Magyarországon a Mátészalkától alig húsz kilométerre lévő Bátorliget, ahol 1963. augusztus 20-án gyulladt ki a villanyvilágítás.

A Fény városa mellett azonban, némi túlzással, nevezhetjük Mátészalkát Hollywood bölcsőjének is, ugyanis a Zemplén megyei Ricsén 1873-ban született Zukor Adolf, aki korán árvaságra jutott, és iskoláit Mátészalkán végezte. 16 évesen innen indult Amerikába, ahol megismerkedett a mozi ősével, az úgynevezett vetítő bódékkal, s meglátta bennük a jó üzlet lehetőségét. Előbb egy kisebb mozgókép-vállalatot alapított, majd azt követően létrehozta a Paramount Pictures filmvállalatot, amellyel megteremtette a mai Hollywood alapjait. Zukor Adolf egyébként 1976-ban, 103 éves korában „Hollywood örökös elnökeként” halt meg.

Folytatja hollywoodi barangolásunkat, az első világháborút követően egy szintén mátészalkai szegény szabólegény kivándorolt Amerikába, ahol megismerkedett egy gyönyörű lánnyal. Az ismeretségből barátság, a barátságból szerelem, a szerelemből házasság lett. Ebből a frigyből született Schwartz Bernát, akit később Tony Curtis néven ismert meg a világ.

E kalandos történeteket mi nem hagyjuk elporladni az időben, s tervezzük egy Tony Curtisről elnevezett kávéház megnyitását, s ehhez bírjuk a híres hollywoodi színész özvegyének ígéretét, aki személyes relikviákat, illetve Curtis-festményeket küld majd nekünk. Zukor Adolfra emlékezve pedig a régi szalkai mozi épületében multiplex mozitermet építünk, az előtérben pedig egy kis filmtörténeti múzeumot rendezünk be. E két projektre 720 millió forintot nyertünk TOP-pályázaton. Hazánk első villamosított háza pedig technikatörténeti emlékhely lesz, mégpedig egy 21. századi interaktív állandó kiállítás keretében.

És persze mindeközben zajlanak egyéb infrastrukturális fejlesztések is. 2019-re 500 millió forintból megújul a városi piac, tovább bővül az ipari park,a kerékpárút megépül Nyírmeggyesig, 400 millió forint pályázati forrás áll rendelkezésünkre belvíz-elvezetésre.

Mindent megteszünk azért, hogy a Fény városa szlogen mögött igazi tartalom legyen, és ez a tartalom ott legyen az itt élő emberek lelkében is.

− Mátészalka számos és rangos kulturális rendezvénye közül is kiemelkedik a Fényes Napok…

− Amelyre idén augusztus 22. és 25. között kerül sor. Ekkor igazi fesztiválhangulat lesz úrrá a városon, gyermekműsorokkal, élő szobrokkal, látványos esti fénykompozíciókkal, utcazenészekkel, bűvészekkel, mutatványosokkal, népművészeti bemutatóval és vásárral, sétavonattal és vidámparkkal, igazi gasztronómiai csemegékkel, s végül, de nem utolsósorban tucatnyi szabadtéri zenei koncerttel. Aki teheti, legyen a vendégünk!