Kedves Olvasó!

Békéscsabáról származom, onnan kerültem fel Budapestre, ahol a párommal családot alapítottunk. Ő egyébként jászapáti születésű. Úgy döntöttünk, hogy keresünk magunknak a főváros közelében egy csöndes, békés települést. 

Végül a jó közlekedési lehetőségek miatt Üllőt választottuk, ahonnét mindkettőnk szülővárosa könnyen elérhető. Persze, időközben alaposan megszerettük a lakóhelyünket, mivel amióta itt élünk, és ennek immár 15 éve, folyamatos és dinamikus fejlődésnek indult Üllő, faluból hangulatos kisvárossá nőtte ki magát.

Sok olyan dolog, ami az én számomra fontos, helyet kapott a város életében. Sikerült elindítanom egy tánccsoportot, amelyből időközben Üllő-Kenderes Hagyományőrző Egyesület lett, ahol a tánc mellett a népdalokat, a népzenét, a viseleteket is bevontuk a közös munkába. Az egészen kicsi gyermekektől a felnőttekig rengetegen csatlakoztak hozzánk, igazi baráti közösség jött létre.

Nem csupán táncolni és énekelni járunk össze, hanem a hétköznapokban is segítjük, és lelkileg is támogatjuk egymást. Közösen tartjuk például az ünnepeinket, úgy megyünk el nyaranta a néptánctáborba, hogy jöhet velünk nagyszülő, távolabbi rokon, jó barát, bárki. Külön öröm számomra, hogy a három gyermekemmel is megismertethettem ezt a fajta közösségi létet, az egymás iránti nyitottságot. És mindehhez Üllő biztosított egy nagyon jó keretet.

Az egyesületben végzett munkám mellett óvodákban is tanítok éneket, táncot – ez életem egyik fele. A másik természetesen a Csík zenekar, amelynek tagjaival az országot járjuk. Amikor hazajövök Üllőre, magam is a hétköznapi emberek életét élhetem, és ezt nagyon szeretem. Gondozom a kertemet, beszélgetek a szomszédokkal, barátokkal.

Őszintén remélem, hogy Üllőn kívül is sok olyan település található még Pest megyében, ahol az emberek a mindennapokban is megélhetik az együvé tartozás csodálatos élményét. 

Jó szívvel ajánlom önnek ezt a magazint, Kedves Olvasó!

Majorosi Marianna,

a Csík zenekar énekese, 

Kossuth-díjas előadóművész