Interjú Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművésszel
A zene minősége az életem minőségét adta nekem
A Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész fellépett már a világ leghíresebb koncerttermeiben. Repertoárján Bach, Mozart, Chopin, Liszt és Bartók művei mellett a zeneirodalom számos más jelentős alkotása is szerepel. A Vácon élő Bogányi Gergely szülővárosa és Zebegény után legutóbb Budapest díszpolgára lett.
− Ön négyévesen már közönség előtt játszott. Csodagyerek volt?
− Magam nem éreztem ezt, viszont sokan mások így gondolták. Nekem természetes volt, hogy négyéves koromtól mindent azonnal megtanultam, amit hallottam, és azt el is tudtam játszani. Persze a szüleim meglepődtek azon, hogy az abszolút hallásom okán, ami nem érdem, hanem istenadta adottság, mindent el tudtam játszani a saját hangnemében. E „csodabogárságot” akkor én nem érzékeltem, azt viszont igen, hogy milyen gyönyörű a zene, és milyen jó dolog azt megmutatni másoknak. Máig nagyon sokat köszönhetek annak a zenének, amin felnőttem. Nálunk odahaza a legnagyszerűbb zenék szóltak, többnyire Bach. A zene minősége az életem minőségét adta nekem. Kisgyermekként ösztönösen, majd később tudatosan is. Így, utólag nézve már elmondhatom, hogy a zene révén a legmagasabb színvonalú értékekkel találkoztam, és ezt először is a szüleimnek köszönhetem. Ez lett valójában az alapja az igazi értékek helyes felismerésének, ami ebben a mostani közegben egyre fontosabb.
− Mikor kezdett koncertezni?
− Tulajdonképpen négyéves korom óta folyamatosan a színpadon vagyok. Éppen a napokban került a kezembe az első igazi önálló koncertem szórólapja. Tizenkét éves voltam akkor, és most, utólag engem is meglepett, hogy egészen komoly darabokat játszottam a váci zeneiskola nagytermében. Sőt, már korábban is voltak külföldi fellépéseim. Aztán egy esztendő múlva családostól Finnországba költöztünk, melyet máig a második otthonunknak tekintünk.
− Mindhárom testvére zenél. Olykor adnak közös koncerteket?
− Bernadett hangszere a fuvola, Bencéé a fagott, Tiboré a cselló. Legutóbb májusban adtunk közös koncertet a Zeneakadémián, kiegészülve az oboista Clarával, aki Bence felesége. Bármennyire is szeretünk együtt zenélni, sajnos az egyeztetési nehézségek miatt erre ritkán nyílik alkalmunk.
− Hogyan változik, alakul, bővül az ön repertoárja?
− Kisgyermekként, ha meghallottam egy zeneművet, és az megtetszett nekem, azonnal játszani szerettem volna. A zenét illetően máig „szerelembe eső” típus vagyok. Nagyon mélyen átérzem egy-egy mű üzenetét, mondanivalóját. Kiskoromban még ösztönösen nyúltam a remekművek után, ma ezt már tudatosan teszem. Így én nem a zenei korszakok szerint választok új műveket, csupán egyetlen kritérium van: remekmű kell legyen.
− Muszáj mesélnie arról a bizonyos zongoráról…
− Nos, annak a zongorának az elkészítése egy igen hosszú kísérleti-érlelődési folyamat eredménye. Létezik ugye a nyughatatlan magyar lélek, amely mindig újat és jobbat szeretne. Húsz éven át érlelődött bennem a gondolat, mígnem eljött az a pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy bele kell vágnunk ebbe a hatalmas feladatba. Ez egyfajta lelki megújulás is volt egyúttal. Az első évek próbálkozásai után fokozatosan ébredtünk rá kis csapatommal arra, hogy a lehetetlennek tűnő vállalkozás sikerülhet! Az elvégzett akusztikai tesztek annyira pozitívak és előremutatóak voltak, hogy az újfajta hangzás, amit kerestünk, megszületni látszott. A zongora lelkét, a rezonánst az évszázados gyakorlattól eltérően nem fából, hanem kompozit anyagból készítjük, amely a speciális gyártási technológiának köszönhetően ellenállóbb a környezet hatásaival szemben, ráadásul egyenletesebb hangzást és hangképet biztosít. Már az első prototípus óriási nemzetközi érdeklődést keltett. Most pedig már mindenhol úgy emlegetik, hogy a „magyar csodazongora”.
− Úgy tudom, szeptemberben egy különleges koncertkörútra indul.
− Nagyon sok felkérést kapunk folyamatosan: rengetegen szeretnék látni és hallani az új magyar zongorát élőben is. Ezért úgy döntöttem, hogy szeptemberben elindítok egy húsz koncertből álló sorozatot, amely 2017 májusáig tart, s a Kárpát-medence valamennyi országában minél több zenerajongónak szeretném megszólaltatni az általunk megálmodott zongorát. A tervezett koncertkörút, amelyről most elsőnek a Pest Megye Lapja ad hírt, nekem személyesen jó alkalom lesz arra is, hogy mindenkinek megköszönhessem a sok-sok bíztatást és segítséget.
Névjegy (Bogányi Gergely)
Vácon született 1974-ben. Már tízévesen a Zeneakadémia „különleges tehetségek előképző osztályába” járt. Később felsőszintű zenei tanulmányait párhuzamosan végezte Budapesten, Helsinkiben és az Egyesült Államokban. A magyar csodazongoraként emlegetett hangszer prototípusát 2014 novemberében mutatta be a Zeneakadémián.