Budapesten születtem, de jelenleg Budakeszin élek, amit végtelenül szeretek! Óriási érték, hogy itt szinte harapni lehet a levegőt, olyan friss. A fővárosi ember sokszor órákat utazik azért, hogy ilyen környezetben tölthessen egy kis időt.

Mi csak felhúzzuk a bakancsot, és irány a Normafa vagy Makkosmária, a kedves búcsújáróhely.
A háztól húsz méterre kezdődik az erdő. Gyakran besétálok a fák közé. Leülök egy padra, vagy a hátamra fekszem, és csak bámulom alulról a faleveleket: különleges látvány! Pár perc után befogad az erdő, és figyelmes leszek olyan neszekre, hangokra is, amelyek korábban nem tűntek fel. Szép őszi napokon még azt is lehet hallani, ahogyan egy-egy levél elválik az ágról…

Az életem egy része persze Budapesthez köt, és az utazás sajnos elég sok időt vesz igénybe. Emiatt egy picit „remete” lettem, kevesebbszer mozdulok ki otthonról, amire a barátaim panaszkodnak is. De hát valamit valamiért. A közlekedés egyébként kifejezetten jó, az autópálya is közel van, Győrbe a Filharmonikusokhoz szinte hamarabb eljutok, mint a Mamához Rákosfalvára.
Egyébként pedig az ember élete folytonos változás. Sosem lehet tudni, hogy néhány év múlva nem lakom-e máshol, mondjuk, egy másik Pest megyei településen, új emberek között, új tájakban gyönyörködve.
Ismerjék meg Önök is Pest megyét! Szeretettel ajánlom!

Illényi Katica
Liszt-, Artisjus- és eMeRton-díjas hegedűművész