Webkamerát telepített a Duna−Dráva Nemzeti Park Igazgatósága egy Paks határában lévő sasfészekhez. Az online kapcsolatnak köszönhetően folyamatosan nyomon követheti bárki a ritka madárpár életét.

 

Az ismeretterjesztés igen népszerű, látványos eszköze a webkamerás közvetítés. A Duna−Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik célkitűzése hazánk természeti gazdagságának bemutatása, valamint az emberek figyelmének felhívása Magyarország természeti örökségének, értékeinek védelmére. Ezért született a döntés arról, hogy egy olyan fajt mutatnak be, ami közel áll az emberek szívéhez, mindemellett ritkasága és óvatossága miatt még a szakemberek számára is nehezen kutatható.

Az igazgatóság Facebook-oldalán olvasható, hogy a park egyik zászlós faja a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla), amelynek legerősebb Kárpát-medencei állománya éppen a Dél-Dunántúlon található. A kamera segítségével e ritka, méltóságteljes ragadozómadár-család mindennapjaiba lehet betekintést nyerni, a fészeképítéstől a tojásrakáson és költésen át a fiókák felneveléséig.

A kamera segítséget nyújt a kutatók számára is, hiszen számos új ismerettel gazdagodhatnak a faj költési és táplálkozási szokásit illetően. Ez a tudás hozzájárul a fajt érintő fajvédelmi program hatékonyságának növeléséhez, és a szakemberek reményei szerint segít felderíteni és megelőzni a napjainkban oly gyakori mérgezéseket is.
A rétisas Európa és hazánk legnagyobb ragadozó madara. Szárnyfesztávja eléri a 220-230 cm-t, súlya pedig a 4-7 kg-ot. Röpte lassú, kimért, de vadászata során méreteihez képest meglepően gyors és fordulékony. A folyók, tavak, mocsarak szabdalta sík vidékek madara. Az 1800-as években még viszonylag gyakori volt, de a folyószabályozások, lecsapolások, vízrendezések, a szántóföldi mezőgazdaság nagymértékű terjedésével egyre jobban megfogyatkozott. Az 1970−80-as években alig néhány pár költött csupán az ország legeldugottabb helyein. Az 1990-es évektől a célzott védelemnek és a faj egyre alkalmazkodóképesebbé válásának köszönhetően a költő párok száma folyamatosan emelkedik. Napjainkban már több mint 300 pár költ országszerte.
A rétisas hatalmas fészkét évtizedekig használja, és folyamatosan tatarozza, bővíti. a fészek magassága és átmérője meghaladhatja a 2,5-3 métert. Vastagabb és vékonyabb ágakat egyaránt felhasznál. A fészek bélése sásból, fűfélékből, nádból, és sokszor kukoricacsuhéból áll.
A tojásrakás időszaka általában február közepére-végére esik. Az 1-3 tojáson 35-40 napig kotlik, a fiókák pedig körülbelül 10 hetes korukban repülnek ki.

A webkamerával megfigyelt fészek Paks közelében van, helyét a madarak védelmében az igazgatóság nem árulja el. A rétisas pár legalább húsz éve használja a fészket, ami a program szempontjából ideális, hiszen nem eldugott, hanem könnyen megközelíthető területen van, ahol az ember jelenléte természetes, azt a madarak már megszokták.
fotó: rgbsblog.files.wordpress.com