Informatika, turizmus, víztechnológia – ezen a három területen indítanak képzéseket a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán. Dr. Tóth-Kaszás Nikoletta igazgató büszke a családias, baráti légkörű intézményre, ahol tanár és diák egyaránt úgy érzi, hogy egy nem mindennapi közösség tagja. 

‒ 20 éve lett a kampusz a Veszprémi Egyetem kihelyezett képzési helye. Milyen fontos változások történtek azóta az oktatásban? 

‒ Alapvető strukturális változás nem történt, hiszen az informatika, illetve a turizmus területén indultunk el a képzéseinkkel. A legnagyobb változás az, hogy harmadik szakként öt évvel ezelőtt elkezdtünk foglalkozni víztechnológiával, vízkutatással. Elsőként egy kutatócsoportot hoztunk létre, amely kezdetben az ipari kutatások irányába fordult, majd egyre inkább látszott, hogy a szakterület képzési oldala is érdekes lehet a piac számára, akár graduális, akár posztgraduális formában. Egy posztgraduális képzésünk már évek óta fut sikeresen, és ebben a tanévben el tudunk indítani egy BsC szintű vízügyi üzemeltető mérnök szakot.      

‒ Jelenleg milyen további képzésekre jelentkezhetnek a fiatalok?

‒ Az előbb említetteken kívül létezik még kereskedelem-marketing, pénzügy-számvitel FOKSZ-képzések, illetve gépészmérnökképzés, amely alapszak levelező tagozaton érhető el.  

‒ Tervezik-e a képzési kínálat bővítését?

‒ A turizmus szakot szeretnénk olyan formában bővíteni, átalakítani, hogy a fenntarthatóság irányába forduljunk, akár a turisztikai, akár a gazdasági képzések tekintetében. Ez középtávú célunk.

‒ Mennyi a hallgatói létszám? Melyek az Önök kampuszának előnyei, miben nyújtanak többet? 

‒ Jelenleg mintegy 300 hallgató jár hozzánk. Az ideális létszám lehetne ennél magasabb. Mi is küzdünk azzal a vidéki problémával, hogy sokan a budapesti egyetemeket választják. Ezzel a létszámmal ettől függetlenül elégedettek vagyunk. Tudnánk még több hallgatót fogadni, de a jellegünkből adódóan ez egy elfogadható szám.

Van egy nagy befogadóképességű épületünk, így mindenkinek tudunk kollégiumot biztosítani. Előnyeink közé sorolnám még, hogy jó a kapcsolatrendszerünk, jó a beágyazottságunk a város életébe. Harmadik éve fut két képzésünk duális formában. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók, amint belépnek az egyetemre, rögtön szerződést kötnek egy céggel. Bizonyos időt el is töltenek ott. Munkaviszonyban vannak, szabadsággal, fizetéssel. Ideális állapot, hiszen a diplomás pályakezdő problémája megoldódik ezzel, ugyanis a képzést befejezve mégsem lesz teljesen kezdő. Családias hangulatú kampusz vagyunk, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az összes rendezvényen az oktatók és a hallgatók együtt vesznek részt. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Valamennyi diákunkat név szerint ismerjük. Igyekszünk mindenkiből kihozni a legtöbbet. Fontos, hogy hozzánk kerülve szinte azonnal érezzék: egy összetartó közösség tagjai.

‒ Milyen értékeket tartanak szem előtt a működésben? Mekkora szerep jut a munkatársaknak?

‒ Nagyon fiatal, lelkes az oktatógárdánk. Az átlagéletkor 35-40 év közötti. 87 százalékos a minősítettségi arányunk, tehát a kollégák majdnem mindegyike PhD-fokozatot szerzett. Ez országos viszonylatban is jelentős eredmény. Nagyon aktívak vagyunk publikációs területen, hazai és uniós projektekben. A határ közelsége miatt a határon átnyúló programokból is kivesszük a részünket.        

Terület- és térségfejlesztési, turisztikai projektjeink vannak. Egy szlovén program keretében lovastúra-vezetőket képezünk, ami egy izgalmas feladat. Csere- és gyakornoki programokban is gondolkozunk, valamint közös képzésekben szlovén és horvát partnerekkel. Vannak kutatási projektek is az informatika, vagy épp a víztechnológia területén, amit például a Dráva és Mura folyón horvát partnerekkel közösen végeznénk.

‒ Jövőkép nélkül elképzelhetetlen a fejlődés. Mi a cél a következő években?

‒ Büszkén mondhatom, hogy átléptük az országhatárt. Azt gondoljuk, hogy a víztechnológia és a víztudomány olyan terület, amely nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is érdekes lehet. Idén meghirdettük angol nyelven is a vízügyi üzemeltető mérnök szakot, várjuk a hallgatókat. Ahhoz, hogy ennek híre menjen, tárgyalunk nagykövetségekkel, és a szakállamtitkárság is felajánlotta segítségét.

‒ Milyen hagyományos rendezvényeken tudnak lazítani a diákok és az oktatók? 

‒ A Gólyabálnak megadjuk a módját. Elegáns ruhában érkezik mindenki, nyitótánccal kezdünk. A február a Kocamuri ideje. Ez a hagyományos disznóvágást jelenti mai köntösben. Napközben kocatúrán vesznek részt a hallgatók, különféle feladatokat teljesítenek a városban. A napot disznótoros vacsora zárja. Az áprilisi Boszorkánybál is izgalmas. A dresszkód fekete-piros ruha. Ez is egy nagyon jó kikapcsolódási lehetőség, akárcsak a fáklyás felvonulás októberben.